Instamix

Nem gondolom, hogy nagyon magyarázni kellene a bizonyítványomat, mégis úgy érzem, hogy ezt a bejegyzést meg kell írom, hogy visszatérjek a rendes kerékvágásba. Nem feltétlenül csak a blogolás szempontjából, hanem úgy általában mindennel kapcsolatban. Most valahogy ahhoz van kedvem, hogy megosszam veletek mivel foglalkoztam mostanság.  Kicsit személyesebb bejegyzés következik.

Az egész olyan szépen kezdődött. Haverok, pia, ilyesmi. Imádom a Cosmopolitan koktélt, a másikat meg Samanthanak hívják, úgy néz ki mint a mocsár, de eszméletlen finom. Elmentem bulizni, iszonyat meleg volt a klubban, muszáj volt kimenni felfrissülni, ennek az lett a vége természetesen, hogy megfáztam, de nagyon.

Nagyon beteg lettem, még sminkelni, körmöt festeni sem volt energiám:

 Ezekkel sminkeltem, amikor mégis volt. A Max Factor új spiráljától nem vagyok elájulva, az első lépés a False lash effect keféjét kapta, ami messze a legrosszabb, legkényelmetlenebb Max Factor kefe ever.

Végre használtam a tavaly év végén vett H & M fehér-arany glitter fedőlakkot: LOVE!! 

A múlt héten és ezen a héten összesen ennyit sminkeltem és ennyit festettem a körmeimet. Ami, KATASZTRÓFA!!!

Annyi jó van a betegségben, hogy van időm itthon pihenni, a kutyámmal elválaszthatatlan páros alkotunk, most is itt alszik az ágyamban, én meg a földön gubbasztok....

Az is jó, hogy lehet fini házi kajákat enni...

Idei első eper....nem volt finom:-P!

Curros!

Hétvégén, otthon mindig tojás reggelire!

Vega curry!

Ami, nagyon rossz a betegségben:

Az antibiotikumoktól kipattogott az arcom, pedig sosem szokott. Áh! Borzasztó. Nagyon rossz lehet, ha valakinek minden nap a pattanásos bőrrel kell küzdenie, nekem is voltak középiskolás koromban, egyáltalán nem hiányoztak. (Középiskolás koromban úgy éreztem, akármit teszek nem akarnak elmúlni, szerencsére kinőttem a kis rohadékokat, kitartást mindenkinek, akinek még nem múltak el!!)

Egyéb rossz dolgok:

Nincs Fruccola!

 Nincs későesti, mindjárt elalszom, de a sminkem kitartott egész nap selfie.

 Nincs edzőterem. Egyrészt, mert tényleg nincs itt, másrészt nem kapok levegőt, anélkül meg nehéz...Azt kell mondanom mindenkinek, hogy tényleg az a legnehezebb a mozgásban, a sportolásban, hogy el kell kezdeni. Ha egyszer összeszedtük magunkat, sikerült túl lenni az elkerülhetetlenül fellépő kétségeken pl.: mindenki engem fog nézni;  biztos én leszek a legbénább, a legrondább, a legdagadtabb;  tuti mindenki full Nike, Adidas meg Puma cuccokba nyomul, nekem meg csak egy sima pólóm meg egy béna gatyám van; stb. stb. Ha ezeken túllép az ember és tényleg lemegy az edzőterembe, akkor rájön, hogy nem néz ki senki senkit, más is van legalább olyan béna, mint te, nem kell ezeken aggódni, csak fel kell szállni egy gépre és nyomni. Ennyi. Szerintem, az a legfontosabb, hogy meg kell találni azt a mozgásformát, amit tényleg örömmel csinál az ember, akármi is az, neked az lesz a legegészségesebb. Ha örömmel edz az ember, akkor sokkal kitartóbban lehet csinálni, örömmel megy az ember a következő edzésre. Én, imádom a jogát meg a pilatest, kezdetben jártam pilates órákra, béna voltam, de megszerettem és mosolyogva tudtam végigcsinálni az edzéseket. Szeretek súlyzózni is, meg bicajozni is. Most eléggé hiányzik az edzés, muszáj megvárnom, amíg jobban leszek sajna...

Nincs shoppingolás :-(

Ma végre kicsit jobban vagyok, amit az elfogyasztott szuperfini teának is köszönhetek, fényképeztem párat, így hamarosan új blogbejegyzés jön, ha már időmilliomos lettem... :-)