2018. december 16., vasárnap

Be vagyok tojva?!

A hatnapos munkahét után, ma egy lusta vasárnapot terveztem. Nagyjából lakható állapotba hoztam a pecót, odatettem főni a kedvenc vega csicseriborsós cuccot, és most leültem kiírni magamból, ami a szívemet nyomja. 
Mentális egészség.
Remélem, hogy használ az írás, mert még van nagyjából 90 nap az óriási tavaszi utam előtt és nagyjából négy hetente rémálmom van ezzel kapcsolatban. Ha jól számolom, akkor még legalább 3 rossz éjszaka vár rám. És mondhatom, hogy rémálmok, mert legutóbb arra ébredtem, hogy álmomban ülök a repülőn és sírok...
Analizálom magamat. Mi okozza a rémálmokat?
Egyrészt, hosszú az út, mert 11 óra repülés, 
meg 2 hétig nem leszek itthon,
 és át kell szállnom. 
És tavasszal az egyik ismerősöm lemaradt a csatlakozásáról. 
És nem tudok angolul.
És Trump Amerikájába is megyek. 
És nem tudok aludni repülés közben.
És hogy fogok bepakolni két hétre és mit? 
Ez nem tudom már hány darab ok, de megértem magamat .... Csak nem örülök. És a rémálmok szerint, keményen küzdök a kérdésekkel. 
A 11 órás utat két részre bontottam, leszállok, átszállok Izlandon, így lesz kettő darab öt és fél órás utam. És van 3 darab biztosításom késés esetére. Remélem, hogy lesz olyan szerencsém, hogy egyik biztosítást sem kell használnom, elvileg az izlandi repülőtér nagyon barátságos és nem túl nagy, lehet zuhanyozni és relaxálni a csatlakozásra várva. Lesz 6 órám átszállni, ennyinek elégnek kell lennie. Ismerősöm Európa egyik legnagyobb repterén, amit a helyiek messziről kerülnek, mert óriási (ezt Tenerifén a Teide vulkán tetején tudtam meg, amikor a csoporttól lemaradva egy angol fickóval és egy nagyon cuki párral beszélgettem) csak 1,5 órát kapott az átszállásra, ami sajnos kevésnek bizonyult. Remélem, hogy én bebiztosítottam magamat a 6 órával, meg egy kisebb reptérrel. Végül is a rémálmaimban is mindig elértem a gépet... De, amíg fel nem szálltam az IcelandAir Torontoba tartó járatára, izgulni fogok, ezt el kell fogadnom, nincs mit tenni.
Tudok angolul. Mindennap használom, és tudom, hogy pánikhelyzetben sem hagy ki az agyam, nem felejtem el. 
Trump és Amerika. Szerintem, remélem, hogy rengeteg kanadaival fogok találkozni Buffaloban is, de Trump miatt nem New York az úti cél, nagyon szívesen mentem volna USA keleti partra, de majd ha már nem ő lesz az elnök akkor. Ezzel sem tudok mit kezdeni.
Nem tudok aludni repülőgépen, muszáj leszek nyugtatót felíratni az orvosommal, mert ha csak egy pár órát alszok, már az is jó. Ezt még el kell intézni.
Pakolás. Egy hétre pakolok és majd a szállodában igénybe veszem a mosodai szolgáltatást, nem akarok feladós bőrönddel szórakozni, utálok várni rá, meg azon aggódni, hogy eltűnik e. Nem. Viszont, mivel óriási fogyókúrában, igazából életmódváltásban vagyok/voltam egész évben és szerencsére van is eredménye, egyelőre el nem tudom képzelni, hogy milyen ruhákat tudok bepakolni, úgy hogy kényelmes legyen. Minden cuccom lóg rajtam, de tavaszig nem is akarok új ruhákat venni, mert még bőven van mit leadni. Dilemma. A fogyásról egyébként szeretnék majd írni, nem azért mert feltaláltam valami korszakalkotót vagy tudom a választ mindenre. Azért, mert úgy gondolom, hogy van egy csomó használható tapasztalatom: nagy súlytöbblettel is lehet eredményt elérni és nem kell mellé semmiféle hülye ideológiát követni, meghalni, vagy minden kedvenc kaját feladni. Saját tapasztalatom szerint nincs egyetlen egy jó válasz, hanem rengeteg jó válasz van, de mindegyiknek ugyanaz az alapja. És csak pozitívan!!! :-) 
Azt hiszem ennyi. 
Életem egyik legjobb élménye lesz. Végre láthatom majd a kedvenc hokicsapatomat élőben, ami közel két évtizedes álmom volt. Az első sorból!!! Legszívesebben sikítoznék örömömben, ha erre gondolok. Remélem, hogy addig nem lesz elcserélve senki a csapatból, vagy ha igen, akkor legalább nem a kedvencek. Egyébként ez az utazás abból indult, hogy egyik ismerősömmel elmentünk egy sporteseményre (pankráció!!! :-) és annyira jó volt, hogy még akkor ott eldöntöttem, hogy nekem muszáj látni a Toronto Maple Leafst élőben. És cselekedtem, és már csak olyan 90 nap van hátra és megtörténik.
Nyár óta ezt szervezem. Egyedül megyek. Szeretnék mindenkit arra biztatni, hogy merjen egyedül utazni. Az útitárs nem kötelező, hanem csak opció. Nem kell megijedni. Rengeteg új és jó dolgot tudhatsz meg magadról. Minden nap a saját ízlésed és tempód szerint fedezheted fel egy idegen ország kultúráját, ízeit, építészetét és embereit is. Lehet barátkozni a helyiekkel, nem kell tőlük sem félni. Arról nem beszélve, hogy a szállást és az utazás részleteit is a saját igényeid szerint tudod intézni. Mire gondolok? Például úgy választottam ki a 3 darab (Toronto, Buffalo, Reykjavík) szállást, hogy ami nekem tetszik és bevallom nem az ár volt  a legfontosabb szempont, hanem hogy városközpont és szép kilátás, nem kellett alkalmazkodni senkihez. Ontario-tó part jövök! Izland jövök! 


2018. augusztus 5., vasárnap

RANT!!!

Az, hogy múltkor a kezembe került a klaviatúra kettő dologra ébresztett rá:
one: Hiányozott az írás. Szeretem.
kettő: Rohadtul nem bírom, elegem van, utálom, unom a blogger világot. És nemcsak a beauty blogokat unom, hanem minden blogot, vlogot, ami nem igazi. Fake. Kamu. Nem is annyira utálom, mint amennyire unom. 
Miért?
Elmentünk irányokba. 
Van az az egyenruha vonal, ahol mindenkinek Alex fiókjai vannak és annyi sminkje, ami nemcsak neki, hanem az összes barátnak és szomszédnak is elég. Egy teljes életre. Mindenkinek az éppen aktuális cuuuuuki dekorja van, bajuszka, bagolyka, unikornis, hableány whattefuck. Mert, annyira cuuuuuuki, hogy télleg mindenkinek ez teccik. Mindenki egyforma. Mindenki tökéletes, ha oda kell photoshopolni az avokádót, akkor legyen úgy, de legyen tökéletes.
Van a kicseszett real vonal, aki nem mosogat, nem takarít, nem sminkel, mert ő annyira, de annyira igazi, hogy neki erre nincsen ideje. Kamu cuccokat vesz az e-bayen. És ki van bukva, nem érti miért szeretik mások. És leül videózni, mert annyira igazi, hogy neki le kell vlogolni a kupit.
Van a nyelvtan náci vonal. Ezt, így ennyiben is hagyom. Ő az aki, mindenkinél jobb, de meg nem értett zseni. Ő a legjobb, de ezt rajta kívül csak nagyon kevesen tudják.  Az igazi minőség.
Van az a vlogger, blogger lány, aki kizárólag spirált meg Labellot használ, mert a többi az vakolat, ünnepnapokon feldob valami barnát meg tusvonalat a szemére. Nem tud sminkelni, de mivel legtöbbször az egyenruha vonalban is tolja, kapja az Essence sminkeket, amiket szintén nem használ, de megunboxingolja a youtubeon vagy az insta-storiesban és szalad a szekér. 
Van a vlogger lány, aki nagyon jól tud sminkelni, leginkább transzi színpadi sminkben van otthon, ami abszolút megállja a helyét bárhol.
Van a vlogger fiú, aki tud sminkelni.  
Van, aki való életben egy vibráló, vicces ember (pár személyes találkozás alapján),  de videókban olyan halál unalmas, hogy 5 percet lehet nézni és nem többet.
Van az OG full anti-soci old timer blogger, aki elve azért kezdett el írni, mert írásban jobban ki tudja magát fejezni. És mivel az introvertált személyiség nem karakter hiba, így nem kell megváltoztatni, akármit is árul Hollywood ebben a témában. 
Nagyjából, azt hiszem sikerült minden típust megtalálni. Viszont, nekem pont a személyiség, az átlagból való kilógás hiányzik az utóbbi időben. Lehet, azért van minden típusból sok, mert mindenki ír, alkot valamit, de akkor is hiányolom az igaziságot. Legyen 80%, legyen nem tökéletes, de legyen igazi, legyen benne öröm. Én, eljutottam arra a pontra, hogy blogokat alig olvasok, mert nem látom az örömöt. De, például Edina írásait hiányolom. Videókban az örömöt, az emberi oldalt, az igaziságot Tatinál, Shane-nél és -hiába megosztó ember- Jeffree Starnál látom csak. 
Unom a blogger/vlogger világot. Ennyi az igazság.
Imádok sminkelni, szeretek utazni, szeretek olvasni, szeretem az életet. Nem bírom a kamut.


2018. július 29., vasárnap

Bye-bye limlom!

Guess who's back, back again? Betty's back, tell a friend...
Fuck yeah and yey!!!
Kicsit hiányzott a blogolás, de élveztem az életet. Semmi okom panaszra. Sőt. 
#imhappy #imglad
Még mindig imádom, ha elhasználom a cuccaimat. Most, extra motivációm is van azon kívül, hogy ne rohadjanak a rám a szarjaim, mégpedig az, hogy jövő tavasszal ÉSZAK-AMERIKA here I come!!!! Már alig várom, és tervezem, hogy anyagi romlása döntöm magamat a Sephorában. YEEE!!
Mit használtam el? 
Az alapoknál kezdem (he-he érted :-D ) 

Bourjois Air Mat. Hm. For Her Szandrától kaptam, mert neki túl sötét volt  a színe, nálam is kifejezetten nyaralás után használható árnyalat. A Hm nem Szandrának szól. (Szandra "élőben" is cuki, kedves, aranyos, az egyik legjobbfej :-P magyar vlogger, blogger ever!!!) Hanem az alapozónak, mert nem egy egyszerű eset. Csak nedves szivaccsal lehet nem túl vastagon felvinni. De, ha rossz napod van és egy iciripicirivel többet teszel fel a kelleténél, semmilyen nedves szivacs nem segít rajta. Sem Mac Fix+, sem púder. Semmi. Úristen, de csúnyán tud kinézni. Te szent szar. Elhasználtam, köszi, szia. Többet nem.

Mi jött helyette? Max Factor 3in1 Facefinity. This is the best shit ever. A legjobb. Abszolút letaszíthatatlan nálam a trónról. Ma ezt használtam, olyan jó volt, hogy nem kell vele annyit szórakozni, hogy szép legyen. Olyan jó!! Illetve Tenerifén vettem meg a Wet n Wild photofocus alapozóját, egyelőre ismerkedünk, de azt hiszem, hogy ez egy barátság kezdete. 

Korrektor: Maybelline Instant anti age eraser és Rimmel Wake me up. Nem árulok el titkot, hogy a Maybelline applikátoros kis cucca a legjobb. Tartós, jól fed, nem ül bele a ráncokba, könnyű kezelni. Tök jó. A Rimmel nekem nem fedett eléggé, túl hamar száradt, beleült a sokasodó ráncaimba. Egy próbát megért, magáért a próbáért, de nem.


Szempillaspirál: Maybelline Lash sensational. Maybelline nagyon csapatja az utóbbi időben. Ívelt szilikonkefés, nagyon fekete, tartós, dúsít, hosszabbít. Olcsó. Egyébként tök hasonló a Max Factor Clump defy spiráljához, de a MF sajnos árban egy csöppet más kategória, kb. féláron van a Maybelline. Szempillaspirálból teljesen felesleges nagyon drágát venni, mert tényleg le kell cserélni 3 hónap után. A két spirál szerintem, nagyjából egészében ugyanazt tudja. Nagyon-nagyon jó mindkettő.

Szemöldök: A SZEMÖLDÖK. Így csupa nagybetűvel. Ühüm. Még mindig.
Én próbálok most elmenni a természetesség felé, ami azt jelenti, hogy jelen pillanatban iszonyatosan rondák szegény 'möldökeim. Visszanövesztés=nagy szívás. A Lovely Brows Creator Pencil. Még mindig a legjobb. Nem túl erős a színe, kicsit waxos, ezért formáz is. VÍZÁLLÓ!!! Balatonban, óceánban fürdős szinten. Köszike. Fillérekért lehet venni. Végre sikerült felfedeznem egy király, faja, pipec, menő, cool szemöldök spirált? zselét? hogyhívjákezt? Mindegy. Trend it up Brow gel filler. Ilyen kis szöszök, szálak, bigyók vannak benne, így tényleg dúsítja a szemöldököt, fel lehet vele tölteni a lukacsosabb részeket, tényleg vízálló. Nagyon.

Egyéb kategória: Kiko Long lasting stick eyeshadow és Lancome bronzer. Utóbbival gyilkoltuk egymást már mióta. Most, hogy elhasználtam, konkrétan nincs nem fényes bronzerem, kicsi szenvedés van, de a Chanel Soleil Tan krémes bronzer is elhasználásra vár. Szeretek krémes bronzerrel dolgozni, szerintem könnyen kezelhető, főleg, ha az alapozó alá kerül, lesz egy természetesebb, visszafogottabb, nem kontúrozzuk ki a szart is az arcunkból hatása. Adom, de télen azért jobban csípnék a por állagú bronzert, de kitartok és elhasználom ezt.
Kiko, Kiko, Kiko. Még mindig óriási szív fájdalmam, hogy a Pupa jött be hozzánk. Nem szeretem azt a márkát. Csilivili csomagolás és közepes vagy gyengébb tartalom. A Kiko meg szinte MAC minőség, fél árban... Több stick szem festékem van a Kikotól, magában is jó mindegyik, de alapnak is csak ajánlani tudom őket, ha Bécs felé vennétek az irányt, érdemes benézni valamelyik üzletbe. Nagyon király leértékelések szoktak lenni!!!
Ennyit rólam. Hogy vagyunk? :-)