Be vagyok tojva?!

A hatnapos munkahét után, ma egy lusta vasárnapot terveztem. Nagyjából lakható állapotba hoztam a pecót, odatettem főni a kedvenc vega csicseriborsós cuccot, és most leültem kiírni magamból, ami a szívemet nyomja. 

Mentális egészség.

Remélem, hogy használ az írás, mert még van nagyjából 90 nap az óriási tavaszi utam előtt és nagyjából négy hetente rémálmom van ezzel kapcsolatban. Ha jól számolom, akkor még legalább 3 rossz éjszaka vár rám. És mondhatom, hogy rémálmok, mert legutóbb arra ébredtem, hogy álmomban ülök a repülőn és sírok...

Analizálom magamat. Mi okozza a rémálmokat?

Egyrészt, hosszú az út, mert 11 óra repülés, 

meg 2 hétig nem leszek itthon,

 és át kell szállnom. 

És tavasszal az egyik ismerősöm lemaradt a csatlakozásáról. 

És nem tudok angolul.

És Trump Amerikájába is megyek. 

És nem tudok aludni repülés közben.

És hogy fogok bepakolni két hétre és mit? 

Ez nem tudom már hány darab ok, de megértem magamat .... Csak nem örülök. És a rémálmok szerint, keményen küzdök a kérdésekkel. 

A 11 órás utat két részre bontottam, leszállok, átszállok Izlandon, így lesz kettő darab öt és fél órás utam. És van 3 darab biztosításom késés esetére. Remélem, hogy lesz olyan szerencsém, hogy egyik biztosítást sem kell használnom, elvileg az izlandi repülőtér nagyon barátságos és nem túl nagy, lehet zuhanyozni és relaxálni a csatlakozásra várva. Lesz 6 órám átszállni, ennyinek elégnek kell lennie. Ismerősöm Európa egyik legnagyobb repterén, amit a helyiek messziről kerülnek, mert óriási (ezt Tenerifén a Teide vulkán tetején tudtam meg, amikor a csoporttól lemaradva egy angol fickóval és egy nagyon cuki párral beszélgettem) csak 1,5 órát kapott az átszállásra, ami sajnos kevésnek bizonyult. Remélem, hogy én bebiztosítottam magamat a 6 órával, meg egy kisebb reptérrel. Végül is a rémálmaimban is mindig elértem a gépet... De, amíg fel nem szálltam az IcelandAir Torontoba tartó járatára, izgulni fogok, ezt el kell fogadnom, nincs mit tenni.

Tudok angolul. Mindennap használom, és tudom, hogy pánikhelyzetben sem hagy ki az agyam, nem felejtem el. 

Trump és Amerika. Szerintem, remélem, hogy rengeteg kanadaival fogok találkozni Buffaloban is, de Trump miatt nem New York az úti cél, nagyon szívesen mentem volna USA keleti partra, de majd ha már nem ő lesz az elnök akkor. Ezzel sem tudok mit kezdeni.

Nem tudok aludni repülőgépen, muszáj leszek nyugtatót felíratni az orvosommal, mert ha csak egy pár órát alszok, már az is jó. Ezt még el kell intézni.

Pakolás. Egy hétre pakolok és majd a szállodában igénybe veszem a mosodai szolgáltatást, nem akarok feladós bőrönddel szórakozni, utálok várni rá, meg azon aggódni, hogy eltűnik e. Nem. Viszont, mivel óriási fogyókúrában, igazából életmódváltásban vagyok/voltam egész évben és szerencsére van is eredménye, egyelőre el nem tudom képzelni, hogy milyen ruhákat tudok bepakolni, úgy hogy kényelmes legyen. Minden cuccom lóg rajtam, de tavaszig nem is akarok új ruhákat venni, mert még bőven van mit leadni. Dilemma. A fogyásról egyébként szeretnék majd írni, nem azért mert feltaláltam valami korszakalkotót vagy tudom a választ mindenre. Azért, mert úgy gondolom, hogy van egy csomó használható tapasztalatom: nagy súlytöbblettel is lehet eredményt elérni és nem kell mellé semmiféle hülye ideológiát követni, meghalni, vagy minden kedvenc kaját feladni. Saját tapasztalatom szerint nincs egyetlen egy jó válasz, hanem rengeteg jó válasz van, de mindegyiknek ugyanaz az alapja. És csak pozitívan!!! :-) 

Azt hiszem ennyi. 

Életem egyik legjobb élménye lesz. Végre láthatom majd a kedvenc hokicsapatomat élőben, ami közel két évtizedes álmom volt. Az első sorból!!! Legszívesebben sikítoznék örömömben, ha erre gondolok. Remélem, hogy addig nem lesz elcserélve senki a csapatból, vagy ha igen, akkor legalább nem a kedvencek. Egyébként ez az utazás abból indult, hogy egyik ismerősömmel elmentünk egy sporteseményre (pankráció!!! :-) és annyira jó volt, hogy még akkor ott eldöntöttem, hogy nekem muszáj látni a Toronto Maple Leafst élőben. És cselekedtem, és már csak olyan 90 nap van hátra és megtörténik.

Nyár óta ezt szervezem. Egyedül megyek. Szeretnék mindenkit arra biztatni, hogy merjen egyedül utazni. Az útitárs nem kötelező, hanem csak opció. Nem kell megijedni. Rengeteg új és jó dolgot tudhatsz meg magadról. Minden nap a saját ízlésed és tempód szerint fedezheted fel egy idegen ország kultúráját, ízeit, építészetét és embereit is. Lehet barátkozni a helyiekkel, nem kell tőlük sem félni. Arról nem beszélve, hogy a szállást és az utazás részleteit is a saját igényeid szerint tudod intézni. Mire gondolok? Például úgy választottam ki a 3 darab (Toronto, Buffalo, Reykjavík) szállást, hogy ami nekem tetszik és bevallom nem az ár volt  a legfontosabb szempont, hanem hogy városközpont és szép kilátás, nem kellett alkalmazkodni senkihez. Ontario-tó part jövök! Izland jövök!