Igen, igen, sminket vettem

Essence leárazás volt, van és lesz.

Persze a Rossmannban tudtam levadászni mindent, amit akartam, de ezen már nem is akadok fenn. Alapból nem szeretem, hogy hiába van leárazás a Dm-ben meg a Müllerben, csak a Rossmannban tudok bármit is venni. Illetve most hazudok, mert 3 darabot az Effect krémes szemfestékekből a Müllerben zsákoltam be. Ezekre a szemfestékekre már egy éve fentem a fogam, de az ezerakárhány forintos árat csúnyának tartottam. 349-ért viszont megvettem az összes szint, amit akartam: az összes színt. Imádom. Imádom: tartósak, irtó könnyű velük bánni, magukban is szépek és tartósak, nagyon értékelem a kiszerelést is, szóval öröm és bódosság. Egyedül a 06 UK's Stonehenge, ami nem a szívem csücske, mert csillámos és hullik a csillám. Fúj. :-P

1, 2, 3, 4, 5, 6 színminták

Sorrend változatlan

A Sun club all-in-one bronzing highlighter mindkét árnyalatban kellett nekem, coconut illat, amit nem érzek most, mert meg vagyok fázva, egyébként fini, nem túl tolakodó. A sötétebb 02 Sun glow a legeslegszebb bronzszínű highlighterem, féltem, hogy hasonlít az egyik MAC bronzeremre, de sokkal szebb, mint a MAC :-P Igaz, hogy csak az ötödik vagy hatodik Rossmannban volt még egy darab és a kasszás csaj is teljesen hülyének nézett, mert volt kb. 8 percem a vonat indulásáig és szó szerint csak berontottam meg kirohantam, megérte.

A tavalyi színes szempillaspirál őrület után, ami engem is teljesen elsodort, muszáj, ismétlem MUSZÁJ volt beszerezni kettőt a Colour Flash mascarákból. Teal meg petrol. A petrolt (#04) használtam, iszonyatosan pigmentált, olyan alig lehet lemosni szinten. Remélem, akkor nyáron sem fog rólam leolvadni 42 fokban sem, ha már le kell robbantani minden használat után.

It's all in the head

Kezdem azzal, amivel nagyon nem akartam, de muszáj. Ma végre nálam van a laptopom, Google a jó barátom, rá kellett jönnöm, hogy sajna nem lesz jó ötlet az új blognév és az új blog.  Van egy a nevében csak 3 betűben eltérő blog, meg van egy azonos nevű tumblr is, szóval szép az új kezdet, de nem akarok olyan nevet, ami keverhető mással. Kicsit hülyén jön ez ki, de ez van, ezen nem fogom magam stresszelni. Mint ahogy, mostanában nagyon kevés dologgal stresszelem magam önszántamból. Igazából jó is, hogy ezt a blogot folytatom, mert csak a fejemben volt, hogy a blog szab nekem korlátokat. Nem! Én szabtam magamnak teljesen hülye és felesleges korlátokat. Egyszer talán leszokok erről.

Most jöjjön az, amiről eredetileg is szerettem volna írni. Nektek, magamnak. Part one.

"Minden fejben dől el avagy a Diétám története 1."

A életemet visszaadó diétám, nem fogyókúraként indult és nem is az volt a célja, hogy fogyjak vagy hogy megváltoztassa az életemet. Az egész így kezdődött: jött ez a betegségem, állandó emésztőrendszeri fájdalmakkal, hányingerrel stb. tulajdonképpen egyik napról a másikra. És nem akart elmúlni! Házi orvos, körzetileg illetékes specialista. Ez utóbbiban nem bíztam, nem akartam. Új orvost kerestem, körzetileg nem illetékes, de szimpatikus. A bácsikám ült a légkondis, modern és szép rendelőjében, up to date tudásával, mert neki fontos a hivatása és a betege is. Kezdte azzal, hogy a körzetileg illetékes által kiadott papírokat, leleteket, látva a teljesen feleslegesen felírt, hatástalan gyógyszer nevét laza mozdulattal félredobta. Itt kell megjegyeznem, hogy halálosan hálás vagyok MAGAMNAK (is), mert  mert bíztam és hallgattam a megérzésemre, amikor új orvost kerestem. Az egy év alatt, amíg a betegségem aktív fázisával küzdöttem, biztosan kinyírt volna vagy ha nem akkor is nagyon megkínzott volna a körzetileg illetékes áldásos tevékenysége. Ebben biztos vagyok. A bácsikám, már a kezdet kezdetén kijelentette, hogy semmi fájdalmas vizsgálatra nem fog elküldeni, mert van más megoldás is. Most visszatekintve, igazából nem tudom eldönteni, hogy a bácsikám első tippje a diagnózist illetően betalált e vagy sem. Mert a gyógyszer, amit ő felírt, ideiglenesen elmulasztotta, megszüntette a tüneteimet, de ahogy elhagytam rögtön jöttek a rosszullétek. Végül, az utolsó irtózatosan kellemetlen (nem fájdalmas, de akkor már belefáradtam az egészbe és nagyon elegem volt) vizsgálat után, amikor kiderült, hogy tulajdonképpen semmilyen szervi bajom nincs, rájöttem, hogy minden, de minden fejben dől el.  Ez a felismerés volt a gyógyulásom első lépcsőfoka, első lépése. Igazából a dietetikusommal folytatott legelső beszélgetés tisztította ki teljesen a fejemet.  Tényleg azért vagyok beteg, mert nem szeretem eléggé magam. Nem kérdés, hogy le kell fogynom amúgy is, nem kérdés, hogy teljesen máshogy kell étkeznem. De, nem azt kell magamnak mondanom, hogy le akarok fogyni, nem azt kell, hogy elhatározzam magamat, nem az kell, hogy változtatni akarok. Nem. Azt kell mondanom: Szeretem magamat eléggé ahhoz, hogy egészséges legyek és egészségesen egyek. Megérdemlem, hogy jó és egészséges ételeket válasszak, amik jót tesznek nekem. Megérdemlem, hogy ne tömjem magam szeméttel. 
Nekem ekkor kattant egyet az agyam és elkezdtem az új étrendemet, a diétámat. Diéta szót az eredeti "étrend" jelentésében használom, nem fogyókúra, mert az hülyeség, nem életmódváltás, mert az túl félelmetes, végleges és ijesztő. A diétámtól egyből jobban lettem, gyógyszer nélkül sem jöttek elő a rosszullétek. Mióta követem, azóta megtanultam és megtapasztaltam, hogy butaság lenne eltérni tőle, mert a diétám jó nekem.

Folyt. köv.-ben a diétám leírása, mit és mennyit eszem.

Part Two

This is me ... then

yey!!!-insert crazy crowd noises-

Azt hiszem végre eléggé kipihentem magam ahhoz, hogy belefogjak az új blogom írásába.

Az alapkoncepció az, hogy beauty meg, culture, meg szórakozás, meg A Kedvenc városom és én, és minden, ami engem érdekel. Azt hiszem, úgy kell nekiindulnom ennek a blognak, hogy magamnak írom. Ha másnak írom, akkor egy idő után őrületes elvárásokat kezdek el támasztani magammal szemben és kivész belőle a fun. Writing and blogging should be fun. Ennyi. Ehhez fogom magam tartani. Persze, lesz egy menetrendem, mert jó ám a szervezettség, meg a rutin... csak nem szabad túlzásba vinni. 

És feltétlenül lesz beauty, mert annyira, de annyira imádok sminkelni és imádok körmöt festeni, imádom rendezgeti a gyűjteményem, nézegetni a szépségeimet, imádom a többi blogger lánykát. -szivecskék- Egyik legjobb dolog volt a blogolásban, hogy egy csomó embert megismertem. Ezt a jó szokásomat, szeretném megtartani. 

Miért nem a régi blogot folytatom? Mert a végén már úgy éreztem, hogy csak a kötelező elemek voltak benne és belőlem semmi, ráadásul nem is voltam elég jó szerintem. És nem lépek bele kétszer ugyanabba a pocsolyába. Pedig, milyen jó statisztikáim voltak...rengeteg követő, annyi oldalmegjelenítés, hogy arról soha nem is álmodtam volna. De, annak a korszaknak vége.

Mi történt velem az elmúlt időben?

Költöztem, szét és el. És ez jó. Iszonyatosan fárasztó és megerőltető volt, ráadásul lesz még egy kör néhány hónap múlva, de jó. Örülök a változásnak. 

Ezen kívül, pontot tettem egy olyan betegség végére, amit több mint egy éven át kínzott, a megoldás persze nem a gyógyszerekben, hanem a teljesen átszabott és szuper egészségesre formált diétában volt. Erről feltétlenül szeretnék nektek írni, vagy magamnak, vagy valami. Sokat tanultam. Nem eget rengető, világmegváltó dolgokat, de nekem az életkedvemet adta vissza, hogy végre jól vagyok.

Jól vagyok, remélem ti is jól vagytok.

Cheers az új kezdetre!

Love

-Bea