2012. augusztus 22., szerda

Személyes bejegyzés: szerinted?

Nem szoktam személyes bejegyzésekkel "terhelni" titeket, de most úgy érzem, hogy nem árt, ha meghallgatom a lehető legtöbb véleményt, érveket, ellenérveket stb.
Kezdem ott, hogy a munkám. Ti is tudjátok, hogy bár irodában dolgozom, ezen a nyáron gyakorlatilag végig, szinte minden nap 12 órákat dolgoztam, túlóráztam. Nem részletezem miért, de elég annyi, hogy év elején ki mertem venni 1 teljes hetet, amit magamra szántam, illetve vizsgáznom kellett, ami kötelező volt a munka miatt és iszonyatosan nagy volt az anyag, ráadásul a vizsgához képest rohadtul későn tudtuk meg (kolléganőm plusz én), így kénytelen voltam erre is viszonylag sok szabadságot "pazarolni". Az első két hónapban, így alig dolgoztam.
A munkám során külső irodáktól függ a munkamennyiség, de az irodában csak az enyém. A drága kolléganőimnek nincs külső "munkaadója", mivel teljesen más feladatkört látnak el. Szóval, az alatt az idő alatt, amíg én szabin voltam gyűlt és gyűlt az elvégzendő munka, senki nem helyettesített, csak gyűlt és gyűlt. A nagyobb főnök már látta, hogy ez húzós lesz (2 hónap alatt bejött majdnem 9 hónapnyi anyag!!), felvetette az ötletet, hogy másnak be kellene segítenie, hogy még normális időben kész legyen. Erre kitört a forradalom, olyanokat mondtak a drága kolléganőim a hátam mögött, hogy egyszerűen nem hittem a fülemnek, amikor visszajutott hozzám. Hogy én egész nap nem csinálok semmit, ezért van annyi felgyűlt anyag, meg ilyesmi. Teljesen kiborultam, de komolyan, aludni sem tudtam, bemenni meg főleg, így a vizsga után kivettem 2 nap szabit, hogy lenyugodjak, meg összeszedjem magam, hogy be tudjak menni. Visszamentem melózni, nem is akartam a kollégákhoz szólni, mert akik olyanokat mondtak a hátam mögött, lejárattak mindenféle hazugságokkal, én azokhoz a minimumnál többet nem akartam szólni. Erre megint kitört a forradalom, hogy miért nem vagyok olyan jófej, olyan vicces, miért nem szórakoztatom őket, mint eddig. De, ezt sem a szemembe, hanem a közelebbi, kisebb főnöknek! Ezen szintén teljesen kiakadtam, mert hogy képzelik egyáltalán, hogy én fogom őket szórakoztatni, miközben ők meg össze-vissza hazudoznak a hátam mögött, mindenki előtt lejáratnak. A kis főnök teljesen az ő pártjukon állt, mondván, hogy nekem kell alkalmazkodni, meg a többieknek biztos igazuk van. Elvártam volna egy bocsánatkérést, de nemhogy nem kaptam meg, még ők voltak felháborodva, hogy nem beszélem meg velük a dolgaimat! (Ez egyszerűen felfoghatatlan számomra!!!!!!!) 
Szóval, a napjaim azzal telnek benn, hogy dolgozok ezerrel, és próbálok nem poker arcot vágni, mert abból megint balhé lenne, szóval próbálom úgy leszarni, hogy közben úgy teszek, mintha nem szarnám le. Nem haragszom, szerencsére, az indulat elszállt, már régen, de bízni nem tudok bennük, nem is fogok sosem.  De, ez meg azt eredményezni, hogy iszonyat szarul érzem magam bent. Azon kívül, hogy kapok fizetést semmi jót nem tudok a munkahelyemről elmondani.
Munkahelyet váltani, úgy érzem nem lehet itthon, mert látom, hogy milyen iszonyatosan nehéz itthon bármit találni. Ráadásul, nem akarnék kevesebbért melózni, viszont több a bruttó fizetésem, mint a magyar átlagbér.
Ezen kívül, pár hónap múlva egy nagyobb összeghez fogok jutni, ami valami vállalkozásba fektetni kevés, elutazgatni borzasztóan sok, felélni meg tutira sikerülne előbb-utóbb. Igazából, arra szeretném felhasználni, hogy Londonba költözzek és ott keressek új munkát. Úgy beszéltem meg az egyik legjobb barátnőmmel, hogy mehetünk együtt, de ő megingott, hogy London nem biztos, hogy jó célpont, mert az Olimpia után sok önkéntes maradni akar, illetve gazdaságilag is megterhelő volt a városnak. Előfordulhat, hogy nem kapunk hamar állást. Szerintem, teljesen igaza van ebben.

Ti mit gondoltok? Menni vagy maradni? Ha menni hová? Ha maradni, akkor mi legyen a munka kérdésben?


20 megjegyzés:

  1. Ha ennyire rosszul érezném magam a munkahelyemen, biztosan nem akarnék maradni. A külföldi munkáról nem tudok nyilatkozni, nálam ez nem volt tervben (2 hetet dolgoztam ugyan Belgiumban, de oda az előző munkahelyem küldött)
    Én azt tenném a helyedben, hogy megírná az önéletrajzom, küldözgetném ide-oda + fejvadásznak, és várni, hogy mi történik.
    Én idén nyáron váltottam, meglehetősen szerencsésen: bár nem éreztem túl jól magam a munkahelyemen, nem volt annyira rossz a helyzet, mint Nálad, és amikor nem is számítottam rá, hívott egy fejvadász. Annyit kapok, amennyit terveztem, akkor sikerült váltani, amikor szerettem volna, és most több pénzt kapok kevesebb munkáért.
    Szóval semmiképp se törődj bele, csak légy türelmes az új álláskereséssel!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira nem szeretnék már türelmes lenni, mert komolyan mindennap úgy megyek be, hogy alig várom már, hogy a többiek haza menjenek...

      Törlés
    2. Szerencsére ilyen helyzetben még nem voltam, nagyon sajnálom!
      Olyan már előfordult, hogy éjjel nem tudtam aludni, mert azon agyaltam, hogy végzem el a munkám másnap, mert annyira sok volt, de szerencsére elmúlt, majd megoldódott

      Törlés
    3. Ugyanezt akartam mondani, hogy ez semmiképp nem jó hosszú távon.. :(

      Törlés
    4. Igen, tényleg nem jó hosszabb távon, rendszeresen szoktam nyugtatót bevenni(csak növényi alapút persze!) és vannak fizikai tüneteim, hogy vmi elromlott.

      Törlés
    5. Akkor minél előbb lépjél ki ebből szerintem :(

      Törlés
  2. Én is mennék, pedig csak két hónapja keresek munkát... Szerintem, ha van rá lehetőséged, menj, egy próbát megér, még mindig haza tudsz jönni, viszont ha nem vágsz bele, lehet bánni fogod. A hová kérdésre meg szerintem angollal akár skandináv országokban is boldogulnál. Ma már szerintem mindenkinek van ismerőse, aki külföldön itt meg ott él és dolgozik, nem árt esetleg velük felvenni a kapcsolatot, nem is feltétlen azért, hogy szerezzenek nekünk valakit, az ilyen kérésekből gondolom úgyis elegük van, hanem inkább érdeklődni, hogy kezdték, mi volt a legnehezebb, ilyesmi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Utoljára, nem írom le, hogy mennyire régen kerestem melót, de még mindig élénken emlékszem arra, hogy mennyire megviselt agyilag és lelkileg is, nem bírnám ki, hogy hónapokig állást keressek és nem is tehetem meg, mert magamat tartom el.
      Ismerősök nekem is vannak Londonban, kérés nélkül ajánlottak segítséget. Ezer százalékig megbízom benne, hogy nemcsak duma!

      Törlés
    2. Akkor menj, de a blogolást folytasd ám, akárhova kerülsz is. :)

      Törlés
  3. .ilyen munkahelyen semmikepp se maradj. tul rovid az elet, hogy az ember aggodjon es rossz erzese legyen ilyen miatt.

    VálaszTörlés
  4. Hmmm.. teljesen megértelek, csak becsülni tudom, hogy egyáltalán eddig ott voltál képes maradni! Egyetértek viszont abban is, hogy itthon munkát találni felér egy lehetetlen küldetéssel. Én azért is szavazok a "menni" külföldre projektre, mert nem csak, hogy világot látsz hanem nyelvet tanulsz megismersz idegen kultúrákat esetleg jobban fogsz keresni is. Kipróbálhatod magad! Gyakran eljátszom a gondolattal én is, bár nálam a piszkos anyagi okok vezetnek ahhoz, hogy ezt mondjam. Én olyan családból származom, ahol apuci anyuci nem tolta alám az autót sem a lakást a luxusnegyedben; viszont ha szeretnék valaha egy saját kis kecót esetlegesen egy autót is fenntartani ahhoz le kell tennem valamit jócskán az asztalra. Én ha mehetnék akkor inkább északi országok fele kacsingatnék, esetleg Új- Zéland is szóba jöhetne. Nálam alapvető szempont a köz és létbiztonság, olyan helyet választanék ahol megbecsülik a munkát (lényegtelen hogy épen az konyhai kisegítő vagy bármi). Én nem vagyok Anglia párti, viszont kiindulásnak az is jó lehet... nehéz helyzetben vagy de csak a legjobbakat tudom kívánni!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én sem vagyok olyan mákos, hogy a szülők alám toltak volna bármit is, lehet egyszer leírom majd hogyan lett diplomám meg ilyenek, mert az sem volt egyszerű. :-) Elég, ha annyit írok most, hogy munka mellett kerestem még ösztöndíjat is, hogy legyen miből a könyveket fizetni stb.
      Én imádtam Londont, meg az azért is jó, mert elég közel van, ha mégsem jönne össze, akkor akár stoppal is hazajönnék, Új-Zélandról viszont nem tudok haza úszni:-) Köszönöm a jókívánságokat!

      Törlés
    2. Jhaj remélem nem értettél félre, nem úgy szántam azt a fél mondatot csak, hogy saját részemről beszél a pénz... :D
      Na igen... Új-Zéland nem a szomszédban van, engem már a kannibálokkal rémisztgettek itthon amikor kitaláltam ezt, bár ez is mint sok minden csak a 10éves terveim között szerepel még.

      Törlés
    3. értettelek!! mindketten a nem mákosok közt vagyunk!
      az új-zélandi kannibálok messze földön híresek:-)

      Törlés
  5. Ha ennyire rosszul érzed magad a mostani munkahelyeden, feltétlenül keress másik állást, de szerintem anélkül, hogy tudnánk, mihez értesz, mit szeretnél csinálni, mik az erősségeid, nem lehet jó szívvel azt tanácsolni, hogy irány külföld. Ha bejönnek a dolgok, tök jó tapasztalat lehet, de nagyon alaposan utána kell járni, hogy odakinn ne érjen csalódás. Londonnal kapcsolatban milyen elképzeléseid vannak, mit tudnál ott csinálni? Nem kioktatni szeretnélek, de ne olyan szempont alapján válassz célországot, hogy turistaként jól érezted magad, hanem azt mérlegeld, a félretett tartalékod mennyi haladékot ad, hogy munkát találj, ha úgy alakul, hajlandó vagy-e hosszabb távon lejjebb adni a megszokott életszínvonaladból (pl. idegenekkel összeköltözni), lelkileg mennyire bírnád a családod és a barátaid hiányát, értesz-e valamihez, ami ott hiányszakma. Nem tudom ismered-e ezt a blogot: http://hataratkelo.blog.hu/ , sok hasznos infót találsz benne a külföldi mindennapokról.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most is a határátkelőt olvasgatom.:-)
      A tartalék min. 6 hónapra, de inkább 8 hónapra elég, igazából sosem féltem a melótól, nem is fogok. Itthon is dolgoztam gyorsétteremben, ott is tudnék, de igazából szeretnék vmi teljesen mást csinálni, mint itthon, szállodában dolgozni vagy hasonló. Semmilyen munkától nem riadok vissza, egyedül a felszolgálás, amit tutira nem fogok csinálni! Tesóval együtt, barátokhoz költöznénk, nem hiányozna a család ilyen szempontból.

      Törlés
  6. MENNIIII. Nem tudom, hová, de most szakítottunk a barátommal 8nálam meg ezért van válság, meg szeptembertől munkanélküli is leszek, ha nagyon őszinte akarok lenni), de ősztől lehet, hogy elindítják az álomszakomat az egyetemen, ezért maradok.
    Ha téged nem tart vissza párkapcsolat, azonnal menj, SZERENCSÉT PRÓBÁLNI. Nem biztos, hogy bejön, de csodás lépés, ki ebből a helyzetből.

    VálaszTörlés
  7. Csak ismételni tudom a többieket: mindenképp válts, ilyen helyen nem szabad maradni huzamosabb ideig, teljesen kicsinálna :( Ha pedig nem tart vissza semmi, akkor próbálkozz külfölddel, ott sincs kolbászból a kerítés, de valamivel biztos könnyebb, mint itthon.

    VálaszTörlés
  8. Én még sajna munkanélküli vagyok, nemrég fejeztem be a sulit, de az osztályom, ami volt, utáltam... teli tuskókkal, egyszem lányként, nagyon rossz volt, nem sok híja volt, hogy ott nem hagyjam miattuk... de kitartottam.
    Mindenképpen lépned kell, vagy itthon, vagy külföldön. Anglia sem rossz ötlet, attól független, hogy sok az önkéntes, azok inkább dél Angilában vannak, talán északon jobb lenne.
    Ha nincs, ami különösebben itthon tartson, kutya, macska, pasi, akkor menj!

    VálaszTörlés