Digital Divas: love, hate, bloggers unite?

Nekem a díva, az Mariah Carey. Ő testesíti meg mindazt, ahogy én pont nem éreztem magam vasárnap reggel. Hajnali hat, köd! és át kellett érnem megbeszélt időpontra a város másik végébe, ráadásul, ahogy az utólag kiderült, nem is tudtam az utat a Larus Rendezvényközpontba ... Persze iszonyatosan örültem, hogy részt vehettem ezen az eseményen. Én -ciki, nem ciki- elsősorban a jó társaság miatt mentem. A Basics-el (on Wednesdays we wear black :-P) már előre egyeztettük az elképzeléseket, főleg az iszonyatosan fontos körömlakk témakörben. Igazából, csak átfutottam a programajánlatot, most visszatekintve, nem is értem miért nem gondoltam előre, hogy mennyire tanulságos, inspiráló és informatív lesz az egész. 

Basics

Legfontosabb: körmök

Boroznaki Gergő és Viszlai Márk instagram felvilágosítását szerettem, ez maradt meg bennem leginkább. Ők arról beszéltek, hogy a minőség a legfontosabb és ne adjunk ki szart a kezeink közül. Ezt, úgymond nagyon magamra vettem, mert sokszor érzem, hogy nem elég jó, amit csinálok. Sokszor ellustázom a minőséget, ami nem megengedhető. Sokkal, de sokkal jobban kell igyekeznem.

A másik igen érdekes (több szempontból is) kerekasztal beszélgetés Festy, Krémmánia/Bauer Évi, urban:eve és Nitu kedves (Lavandante) részvételével zajlott. "Mennyit lehet keresni a bloggerkedésssel?" A lányok nagyon őszintén, kertelés nélkül, számokat is említve válaszoltak minden kérdésre. Lilut néhányszor indokolatlanul piszkálódónak éreztem és tudom, hogy ezzel nem voltam egyedül. Nem harapófogóval kellett kihúzni konkrét válaszokat, ezért nem  is kellett volna beleállni a lányokba. Bocsi!

A rendezvény összességében hihetetlenül pozitív volt. Bár főleg a Basics-el nyomultam, azért sok emberhez odamentem, hogy "Téged követlek az Instán!", "Hogy is hívják a blogodat? ... Ja, akkor tudom!" :-) Sokan megdicsérték a rövid frizkómat, ami nagyon jól esett, köztük a közönségdíjas Viszkok Fruzsina is. Akit, mint embert kifejezettem kedvelek, mert egy végtelenül kedves, aranyos lány. Drukkoltam neki és GRATULÁLOK!!! Megint sikerült megállapítani, hogy a legtöbb blogger hihetetlenül cuki és kedves és annyira, de annyira örülök, mert én is vagyok olyan szerencsés, hogy blogger lehetek.

Inspirálódtam és feltöltődtem, megteltem pozitív energiával...

Felmerült bennem, hogy nem értettem, hogy miért ennyire és mikor lett központi kérdés, hogy mennyi pénzt lehet csinálni egy blogból??? Én még mindig vagyok annyira naiv, hogy azt hiszem, ezt nem kell pénzért csinálni. Nem kell pénzért csinálni, de persze lehet és lehet az a cél, hogy valamikor ebből éljen az ember. Ehhez, sokan nem fogják fel, mekkora fanatizmus (Festy) vagy mekkora mák (Fördős Zé) kell, persze az elévülhetetlen képességek mellett. Úgy látom, hogy sok kezdő blogger/nem blogger csak a bloggerkedésben rejlő "csillogást" látja, a kemény munkát, a teljes mértékben befektetett szabadidőt és pénzügyi eszközöket nem. Amikor én kezdtem, még álmodni sem mertem volna, hogy bárkitől, bármilyen cégtől kapok, bármit is ingyen és anélkül lesz valamim, amiről írni tudok az olvasóimnak, hogy a saját pénzemet költöm. Iszonyatosan visszatetszőnek találom, hogy van olyan blogger, aki írja a blogját pár hónapja és sír a szája, hogy őt nem hívják meg sehova, de a "régiek" "mindenhol" ott vannak. Iszonyatosan visszatetszőnek találom, hogy sír a szája, hogy ő nem tud kitől, mitől, miből tanulni és erről ír egy bejegyzést is, amit fénysebességgel le is szed utána... A legelső tanácsom az mindenkinek, hogy ereszd rá a helyesírás ellenőrzőt a bejegyzésre vagy legalább olvasd el figyelmesen, mielőtt kiküldöd a világba. És igen, ez is hozzátartozik a minőséghez, hogy ne adj ki szart kezed közül. Ez annyira alap, hogy nem értem miért kell még mindig pocsék helyesírású bejegyzéseket olvasnom.

Minden blogger önfejlesztéssel tanult, főleg azok, akik évek óta írnak blogot. Nézel, figyelsz, tanulsz. Ha nem érted, kérdezel. És nyugodtan elhiheti mindenki, hogy senki nem fogja leharapni a fejét senkinek, mert ez egy jó közösség, értékes és értelmes emberekkel. Amennyiben, ha valaki ki akar lógni és nem akar barátkozni, csatlakozni, az lógjon ki, de ezt ne azzal tegye, hogy sír a szája, hanem tegye azzal, hogy nem szart ad ki a keze közül. Én nem gondolom, hogy mostantól senki ne kezdjen el blogot írni (volt olyan előadó a DD-on, akinek elhagyta egy hasonló mondat a száját), de azt viszont gondolom, hogy kell az alázat, kell a szívből írás, nem kell a rinyálás.

Szerkesztés: Kivettem a nevet, mert bár egy blogger miatt jutott eszembe a helyesírás, nem ő az egyetlen, aki sajnos nem ellenőrzi ilyen szempontból az írásait. Egyébként nem gondolom, hogy osztom az észt, nem is gondolom, hogy enyém a legfaszább blog, sőt tudom, hogy bőven van mit fejlődnöm. Ezt, le is írtam a bejegyzés elején. A névtelen, szövegértésből megbukott kommentelőkkel nem foglalkozom, továbbra sem és egyáltalán nem vettem magamra, amit írtak. Ennél sokkal, de sokkal jobban rendben van az önértékelésem, hogy ilyen semmiségek miatt rosszul aludjak ... :-)