It's all in the head

Kezdem azzal, amivel nagyon nem akartam, de muszáj. Ma végre nálam van a laptopom, Google a jó barátom, rá kellett jönnöm, hogy sajna nem lesz jó ötlet az új blognév és az új blog.  Van egy a nevében csak 3 betűben eltérő blog, meg van egy azonos nevű tumblr is, szóval szép az új kezdet, de nem akarok olyan nevet, ami keverhető mással. Kicsit hülyén jön ez ki, de ez van, ezen nem fogom magam stresszelni. Mint ahogy, mostanában nagyon kevés dologgal stresszelem magam önszántamból. Igazából jó is, hogy ezt a blogot folytatom, mert csak a fejemben volt, hogy a blog szab nekem korlátokat. Nem! Én szabtam magamnak teljesen hülye és felesleges korlátokat. Egyszer talán leszokok erről.

Most jöjjön az, amiről eredetileg is szerettem volna írni. Nektek, magamnak. Part one.

"Minden fejben dől el avagy a Diétám története 1."

A életemet visszaadó diétám, nem fogyókúraként indult és nem is az volt a célja, hogy fogyjak vagy hogy megváltoztassa az életemet. Az egész így kezdődött: jött ez a betegségem, állandó emésztőrendszeri fájdalmakkal, hányingerrel stb. tulajdonképpen egyik napról a másikra. És nem akart elmúlni! Házi orvos, körzetileg illetékes specialista. Ez utóbbiban nem bíztam, nem akartam. Új orvost kerestem, körzetileg nem illetékes, de szimpatikus. A bácsikám ült a légkondis, modern és szép rendelőjében, up to date tudásával, mert neki fontos a hivatása és a betege is. Kezdte azzal, hogy a körzetileg illetékes által kiadott papírokat, leleteket, látva a teljesen feleslegesen felírt, hatástalan gyógyszer nevét laza mozdulattal félredobta. Itt kell megjegyeznem, hogy halálosan hálás vagyok MAGAMNAK (is), mert  mert bíztam és hallgattam a megérzésemre, amikor új orvost kerestem. Az egy év alatt, amíg a betegségem aktív fázisával küzdöttem, biztosan kinyírt volna vagy ha nem akkor is nagyon megkínzott volna a körzetileg illetékes áldásos tevékenysége. Ebben biztos vagyok. A bácsikám, már a kezdet kezdetén kijelentette, hogy semmi fájdalmas vizsgálatra nem fog elküldeni, mert van más megoldás is. Most visszatekintve, igazából nem tudom eldönteni, hogy a bácsikám első tippje a diagnózist illetően betalált e vagy sem. Mert a gyógyszer, amit ő felírt, ideiglenesen elmulasztotta, megszüntette a tüneteimet, de ahogy elhagytam rögtön jöttek a rosszullétek. Végül, az utolsó irtózatosan kellemetlen (nem fájdalmas, de akkor már belefáradtam az egészbe és nagyon elegem volt) vizsgálat után, amikor kiderült, hogy tulajdonképpen semmilyen szervi bajom nincs, rájöttem, hogy minden, de minden fejben dől el.  Ez a felismerés volt a gyógyulásom első lépcsőfoka, első lépése. Igazából a dietetikusommal folytatott legelső beszélgetés tisztította ki teljesen a fejemet.  Tényleg azért vagyok beteg, mert nem szeretem eléggé magam. Nem kérdés, hogy le kell fogynom amúgy is, nem kérdés, hogy teljesen máshogy kell étkeznem. De, nem azt kell magamnak mondanom, hogy le akarok fogyni, nem azt kell, hogy elhatározzam magamat, nem az kell, hogy változtatni akarok. Nem. Azt kell mondanom: Szeretem magamat eléggé ahhoz, hogy egészséges legyek és egészségesen egyek. Megérdemlem, hogy jó és egészséges ételeket válasszak, amik jót tesznek nekem. Megérdemlem, hogy ne tömjem magam szeméttel. 
Nekem ekkor kattant egyet az agyam és elkezdtem az új étrendemet, a diétámat. Diéta szót az eredeti "étrend" jelentésében használom, nem fogyókúra, mert az hülyeség, nem életmódváltás, mert az túl félelmetes, végleges és ijesztő. A diétámtól egyből jobban lettem, gyógyszer nélkül sem jöttek elő a rosszullétek. Mióta követem, azóta megtanultam és megtapasztaltam, hogy butaság lenne eltérni tőle, mert a diétám jó nekem.

Folyt. köv.-ben a diétám leírása, mit és mennyit eszem.

Part Two