Inspiráció

 

Muszáj erről a videóról írom. Nem, nem akarom a szexuális hovatartozásomat világgá kürtölni. Szerintem, mindenki szeresse, azt akit akar, addig amíg nem bánt vele mást. És egyébként sem a szexualitással van a "gond", hanem a titkolózással, meg a titkolózás miatti belső katyvasszal. Sidenote vége, majdnem, mert akarok erről majd egy kicsit írni még. Ami a lényeg, hogy Ingrid videója erőt és motivációt adott nekem. Mostanában, ha rossz a kedvem vagy kezdem elveszteni a fókuszt, akkor megnézem. Mennyire jó már egy értelmes ember, okos gondolatait hallgatni! Isten látja lelkemet, imádom a tv-s szemetet, akár Győzike, akár az IQ-fighter Kardashian familyről van szó, de sokkal jobb érzés okos gondolatokra figyelni. Az a legnagyobb baj az okos gondolatokkal, a pozitív gondolatokkal, az óriási ötletekkel, a változást hozó ötletekkel, hogy amíg a gondolatból végső eredmény lesz borzasztóan sok idő telik el. Ezalatt hihetetlenül könnyű elveszíteni a fókuszt. Azt, hogy ne a köpönyegforgató hülye főnökön, vagy a mellettem a buszon fikázó vadbarmon legyen a hangsúly, hanem a célokon, amiket el akarok érni.

Sajnos, mostanában megvilágosodtam, hogy utálom a munkámat. Nem akarok egy ilyen lélekölő, gusztustalan melót életem végéig csinálni. Hiába van viszonylag jól megfizetve. Sokkal kreatívabb vagyok ennél. Változtatnom kell. Nem akarok úgy visszatekinteni az életemre, hogy egész végig csináltam ezt a szart, mert jól fizettek és tuti biztos, nyugdíjas meló. Ez az egyik fókusz. Megvalósítani azt, amit és ahol szeretnék, akarok csinálni. Ez a másik fókusz. 

Alapvetően, azt ismételgetem magamban, amit Ingrid üzent: We all deserve our best chance. I deserve my best chance. I deserve to be happy. 

Megérdemlem, hogy boldog legyek!

Szerintem, sokan vagyunk úgy, hogy sok dolgot azért teszünk, mert úgy érezzük, hogy mások ezt várják tőlünk. Vagy egyszerűen úgy alakulnak, tőlünk függetlenül a dolgaink, hogy belekényszerülünk egy taposómalomba. Hiszem, hogy mindenkinek kell magát szeretnie annyira, hogy kihozza magából a maximumot. Nem szabad engedni, hogy ezt az egy életünket, (tudományosan alátámasztva csak ez az egy van), mások elvárásainak alárendelve éljük le. Szembe kell úszni a sodrással! Hiszem, hogy mindenkinek ott van a kezében, a fejében, a szívében a tudás és az akarás, arra, hogy megváltoztassa az életét.  

Van egy borzasztóan nehéz rész: le kell mondani azokról az emberekről, akik nem támogatnak, csak hátráltatnak. Ezt a legnehezebb megvalósítani, mert én is sokszor úgy érzem, hogy felelősséggel tartozom bizonyos emberekért, akik eddig semmi mást nem csináltak, csak meggátoltak az életben. Nem kellene így éreznem. Mert elsősorban saját magamért vagyok felelős, a saját boldogságomért, a saját életemért.

Sidenote:

Gáborka, mindenki tudja, hogy a Pistivel jársz évek óta. Ő törte össze a kocsidat pár éve, ő csalt meg egy 16 éves fiúval, vele voltál Floridában 3 hétig. Képzeld el MINDENKI tudja. És képzeld el kicseszettül senkit NEM ZAVAR!!! De TE úgy érzed, hogy titkolóznod kell és emiatt boldogtalan vagy.  A boldogtalanság miatt TE vagy a legnagyobb hisztis picsa, a legnagyobb pletykás, rosszindulatú szarkeverő...nyugodjál le a picsába és hagyd abba!!!

Könyvek, amiket mostanában (nem) olvastam, személyes és rengeteg betű!

Annyira örülök, hogy a főiskolás éveket követően, egy jó hosszú pihenő után ismét könyvtári tag vagyok! Éljen a Szabó Ervin Központi Könyvtár!! De tényleg... amellett, hogy gyönyörű szép az épület, hipermodern a rendszer, a város egyik legjobb helye. Nyugi van, meleg van, kényelmesek a székek, komolyan, szerintem túl kényelmesek is, mert mindig van egy-két megfáradt utazó, aki ott piheni ki magát. :-) Nincs menekültszálló jellege, csak olyan, mint egy oázis a város néha őrjöngő sivatagában.
Nézzük, miket olvastam az elmúlt hetekben. Kezdem kettővel, amit nem olvastam. Philip K. Dick: Valis és Kamera által homályosan. A Valist, egyszer ki fogom olvasni, akkor, amikor elkap a kapuzárási pánik és úgy fogom érezni, hogy újra kell értelmeznem a világgal, Istennel való kapcsolatomat. Egyelőre nagyon nem érzem így, jól elvagyok a saját kis hitemmel, nem vagyok vallásos, csak megteremtettem a saját szabályaimat, köztem és A Felsőbb Hatalom (Isten, Gaia, whatever) közt. Ebbe most nem megyek bele mélyebben. Mondjuk rohadtul szeretem, hogy egy templomtól alig 100 méterre lakom, olyan megnyugtató valamiért.

A Kamera által homályosant, azért nem tudtam elolvasni, mert láttam a filmet és túl mély benyomást gyakorolt rám. Imádtam, oda voltam érte, megnéztem ötször egymás után. Szóval, teljesen kivoltam tőle. Nagyon. Keanu Reeves alakítja Bob Arctort, zseniálisan. A monológ jelenet a filmben olyan átütő erejű, szinte hipnotikus, hogy nem lehet csak egyszer megnézni....és a könyvben meg blah! Csalódás. Le kellett tennem. Majd, ha kipihentem a filmet.

Mi az, amit elolvastam? Stephen King baby!!! Én annyira, de annyira boldog vagyok attól, hogy az egyik legzseniálisabb kortárs író, nemcsak zseniális, hanem hihetetlenül termékeny is. Fú, de utálnám, hogy 5-6 évet kellene várni a könyvei között. Fú, de nagyon utálnám! Még a kevésbé ismert könyvei pl.: Tom Gordon, segíts! , Duma Key vagy Lisey története is zseniálisak. Mindhármat elolvastam, kevesebb, mint egy hét alatt. YES TO BOOKS! YES TO READING!! Nem írnám le, hogy miről szólnak a könyvek. Vagy csak röviden. Tom Gordon, segíts!: egy kislány elhagyja a családját egy erdő közepén, inkább direkt, mint nem.  Egyedül illetve Tom Gordon Red Sox játékos társaságában vészeli át a hazavezető utat, vagy nem? Utolsó pillanatig kell szegény Trisha McFarlandért izgulni. Én elhittem, hogyha Tom Gordon nyer a Yankees ellen, akkor Trisha is kikeveredik a bajból.  Duma Key: ez a regény, az újrakezdésről szól. Arról, hogy sosem késő megvalósítani az álmainkat, még azokat sem, amelyekre sosem gondoltunk igazán. Persze, mindennek ára van és King világában, sokszor csúnyán deficites lesz a vége. Lisey története: ez szerintem King egyik legszemélyesebb története, az írásról és az íráshoz kapcsolódó, néha egészen sötét fantáziáról szól. Meg a holtig tartó szerelemről is. Nagyon romantikus ... a maga kicsit elmebeteg módján.

A végére hagytam Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában - Albertine nincs többé. Ebbe elég rendesen beletört a bicskám, ennek több oka is volt. Egyrészt nem kenyerem a szerelemben a taktikázás, agybajt tudok kapni tőle pontosan. Azt írja a lány, hogy veled maradtam volna, ha mondod, hogy maradjak veled. Erre azt írja a fiú, hogy vettem volna neked autót, bármit, amire vágytál volna, ha velem maradsz, még jó, hogy nem maradtál velem. Mindeközben arról álmodik a fiú, hogy a lány visszajön hozzá!!!  Ne, ne, ne!!!  Nem tudtam a szereplőkkel azonosulni. Elfáradt a szemem az oldalnyi hosszúságú mondatoktól. Meg valahogy úgy éreztem, hogy Proust olyan dolgokat mond ki iszonyatosan körülményesen, amire már minden létező ember gondolt. Én is tudok egy csomót és rengeteg jár most is a fejemben....

Például, hogy el kell engedni, sokszor, sok mindent, ötleteket, eszméket és embereket is. Én, pár hete irtózatosan nagyot csalódtam 2 emberben, akiket a barátaimnak hittem. Még mindig fáj és rengeteget kattogok rajta. Iszonyatosan igazságtalannak érzem, ezért nem tudom egyszerűen lezárni magamban. Nekem mindig fel kell emelnem a szavamat az igazságtalanság ellen, és mennyiszer kicsesztem már magammal emiatt. De, nem bírom ki, hogy ne szóljak. Megtagadnám minden porcikámat, ha így tennék. Egyrészt jól megmondogatnám a magamét, amivel ténylegesen örökre vége lenne a barátságnak, visszavonhatatlanul. Másrészt, meg nem értem mi a francot akarok én olyan emberektől, akik szánt szándékkal bántottak!!??? Komolyan nem értem. Azt hiszem, hogyha alkalmam nyílik, akkor csak elfogom mondani, ami a szívemet nyomja, mert nekem jobb lesz és tudom, érzem, hogy ebből a kapcsolatból már úgysem lesz SOHA olyan barátság, amibe érdemes energiát és időt fektetni. Ez a legnagyobb bajom, most hogy kiírom magamból tudom, ha elmondanám azt, ami még így hetek múlva is bassza a csőrömet, akkor véget tudnék vetni a kattogásnak.

Kösz blog, hogy elbírod még ezt is. Köszi Neked, ha elolvastad.

Minden fejben dől el avagy a Diétám története 2.

Ahogy ígértem, itt jön a folytatás.

Az új étrendem kialakításának legelső fejezete az volt, hogy egy hétig minden egyes falatról naplót vezettem. Mindent felírtam, a mennyiséget is és azt is, hogy milyen hatással volt a szervezetemre. Fájt e tőle a hasam vagy nem, ez volt a legfontosabb kérdés. Ezt a kajanaplót vittem a dietetikusomhoz, akivel átbeszéltük, hogy mit kell változtatni. Mit kell elhagyni, miből kell több, miből kevesebb. Mivel, amikor legelőször beszéltünk, teljesen le voltam eresztve, egyáltalán nem volt semmi erőm, nagyon a végét jártam, agyilag és pszichésen is, így nem kezdtünk el kalóriát számolni, meg grammra méregetni. A célkitűzés sem konkrét szám volt, hanem, hogy jól érezzem magam és javuljon az életminőségem.

Elhagytam:

-koffein, ezt azért, mert az irritált bélrendszeremnek kellett a pihenő

-tej és tejtermékek, bár sajtot szoktam néha, néha enni

-fehér kenyér, mert nem egészséges

-bubis italok, se diet coke, se bubis ásványvíz

-péksütemények.

Amit beépítettem:

-naponta  ötször, kis adagok

-felkelés után  rögtön kell valamit enni, ezt nagyon nehezen tartom be, mert reggel rohanok, mint egy őrült

-minden étkezés fele zöldség, egy negyede fehérje (husi, nálam csirke vagy hal) és egy negyede keményítő (tészta, rizs, burgonya, kenyérféle)

-hetente csak egyszer eszek burgonyát, csak egyszer tésztát, csak egyszer rizst, 

-kenyérből csak teljes kiőrlésű, de nem magos

-egy zárt ökölnyi a mértékegység, tehát egy zárt ökölnyi adja ki az egy negyed rész husit

-ha édességre vágyom, akkor kölesgolyót szoktam eszegetni, ami kalóriadús, de hamar eltelít, ezért nem lehet belőle sokat enni, Dm-ben van kakaós, isteni finom

-mostanában rászoktam az update meggyes rétesre, de ezt is csak egy héten egyszer szoktam enni

-tojást is csak egyszer eszek egy héten

-tejből akármilyen zab, mandula, rizs, szója tejet szoktam inni.

Óhatatlanul felmerül a "csalás" kérdése. Mi van akkor, ha nem 100%-ban azt eszem, ami a diétámban jóvá van hagyva? Megmondom! SEMMI!!!!! Ha egyszer-egyszer elgurul a gyógyszer és megeszem egy hamburgert, vagy egy nutellás palacsintát? SEMMI baj nincs! Semmi!! Egyetlen egy "rossz" étkezés nem veszélyezteti az elért eredményeket, nem kell csalódottnak érezni magunkat, nem kell őrült módjára fogadkozni. De, nem is szabad azt mondani, hogy juj reggel megettem egy csokis kekszet, akkor az egész napom el van rontva és akkor azt eszek, ami a kezembe kerül. Nem, egy rossz étkezést nem kell, hogy kövessen még 4. A hibák azért vannak, hogy elkövessük őket és kijavítsuk őket. Hamburger, sajt nélkül sok zöldséggel, nem sült krumplival, hanem salátával. Egy nutellás palacsinta, nem öt(ven) darab.

It's all in the head

Kezdem azzal, amivel nagyon nem akartam, de muszáj. Ma végre nálam van a laptopom, Google a jó barátom, rá kellett jönnöm, hogy sajna nem lesz jó ötlet az új blognév és az új blog.  Van egy a nevében csak 3 betűben eltérő blog, meg van egy azonos nevű tumblr is, szóval szép az új kezdet, de nem akarok olyan nevet, ami keverhető mással. Kicsit hülyén jön ez ki, de ez van, ezen nem fogom magam stresszelni. Mint ahogy, mostanában nagyon kevés dologgal stresszelem magam önszántamból. Igazából jó is, hogy ezt a blogot folytatom, mert csak a fejemben volt, hogy a blog szab nekem korlátokat. Nem! Én szabtam magamnak teljesen hülye és felesleges korlátokat. Egyszer talán leszokok erről.

Most jöjjön az, amiről eredetileg is szerettem volna írni. Nektek, magamnak. Part one.

"Minden fejben dől el avagy a Diétám története 1."

A életemet visszaadó diétám, nem fogyókúraként indult és nem is az volt a célja, hogy fogyjak vagy hogy megváltoztassa az életemet. Az egész így kezdődött: jött ez a betegségem, állandó emésztőrendszeri fájdalmakkal, hányingerrel stb. tulajdonképpen egyik napról a másikra. És nem akart elmúlni! Házi orvos, körzetileg illetékes specialista. Ez utóbbiban nem bíztam, nem akartam. Új orvost kerestem, körzetileg nem illetékes, de szimpatikus. A bácsikám ült a légkondis, modern és szép rendelőjében, up to date tudásával, mert neki fontos a hivatása és a betege is. Kezdte azzal, hogy a körzetileg illetékes által kiadott papírokat, leleteket, látva a teljesen feleslegesen felírt, hatástalan gyógyszer nevét laza mozdulattal félredobta. Itt kell megjegyeznem, hogy halálosan hálás vagyok MAGAMNAK (is), mert  mert bíztam és hallgattam a megérzésemre, amikor új orvost kerestem. Az egy év alatt, amíg a betegségem aktív fázisával küzdöttem, biztosan kinyírt volna vagy ha nem akkor is nagyon megkínzott volna a körzetileg illetékes áldásos tevékenysége. Ebben biztos vagyok. A bácsikám, már a kezdet kezdetén kijelentette, hogy semmi fájdalmas vizsgálatra nem fog elküldeni, mert van más megoldás is. Most visszatekintve, igazából nem tudom eldönteni, hogy a bácsikám első tippje a diagnózist illetően betalált e vagy sem. Mert a gyógyszer, amit ő felírt, ideiglenesen elmulasztotta, megszüntette a tüneteimet, de ahogy elhagytam rögtön jöttek a rosszullétek. Végül, az utolsó irtózatosan kellemetlen (nem fájdalmas, de akkor már belefáradtam az egészbe és nagyon elegem volt) vizsgálat után, amikor kiderült, hogy tulajdonképpen semmilyen szervi bajom nincs, rájöttem, hogy minden, de minden fejben dől el.  Ez a felismerés volt a gyógyulásom első lépcsőfoka, első lépése. Igazából a dietetikusommal folytatott legelső beszélgetés tisztította ki teljesen a fejemet.  Tényleg azért vagyok beteg, mert nem szeretem eléggé magam. Nem kérdés, hogy le kell fogynom amúgy is, nem kérdés, hogy teljesen máshogy kell étkeznem. De, nem azt kell magamnak mondanom, hogy le akarok fogyni, nem azt kell, hogy elhatározzam magamat, nem az kell, hogy változtatni akarok. Nem. Azt kell mondanom: Szeretem magamat eléggé ahhoz, hogy egészséges legyek és egészségesen egyek. Megérdemlem, hogy jó és egészséges ételeket válasszak, amik jót tesznek nekem. Megérdemlem, hogy ne tömjem magam szeméttel. 
Nekem ekkor kattant egyet az agyam és elkezdtem az új étrendemet, a diétámat. Diéta szót az eredeti "étrend" jelentésében használom, nem fogyókúra, mert az hülyeség, nem életmódváltás, mert az túl félelmetes, végleges és ijesztő. A diétámtól egyből jobban lettem, gyógyszer nélkül sem jöttek elő a rosszullétek. Mióta követem, azóta megtanultam és megtapasztaltam, hogy butaság lenne eltérni tőle, mert a diétám jó nekem.

Folyt. köv.-ben a diétám leírása, mit és mennyit eszem.

Part Two

This is me ... then

yey!!!-insert crazy crowd noises-

Azt hiszem végre eléggé kipihentem magam ahhoz, hogy belefogjak az új blogom írásába.

Az alapkoncepció az, hogy beauty meg, culture, meg szórakozás, meg A Kedvenc városom és én, és minden, ami engem érdekel. Azt hiszem, úgy kell nekiindulnom ennek a blognak, hogy magamnak írom. Ha másnak írom, akkor egy idő után őrületes elvárásokat kezdek el támasztani magammal szemben és kivész belőle a fun. Writing and blogging should be fun. Ennyi. Ehhez fogom magam tartani. Persze, lesz egy menetrendem, mert jó ám a szervezettség, meg a rutin... csak nem szabad túlzásba vinni. 

És feltétlenül lesz beauty, mert annyira, de annyira imádok sminkelni és imádok körmöt festeni, imádom rendezgeti a gyűjteményem, nézegetni a szépségeimet, imádom a többi blogger lánykát. -szivecskék- Egyik legjobb dolog volt a blogolásban, hogy egy csomó embert megismertem. Ezt a jó szokásomat, szeretném megtartani. 

Miért nem a régi blogot folytatom? Mert a végén már úgy éreztem, hogy csak a kötelező elemek voltak benne és belőlem semmi, ráadásul nem is voltam elég jó szerintem. És nem lépek bele kétszer ugyanabba a pocsolyába. Pedig, milyen jó statisztikáim voltak...rengeteg követő, annyi oldalmegjelenítés, hogy arról soha nem is álmodtam volna. De, annak a korszaknak vége.

Mi történt velem az elmúlt időben?

Költöztem, szét és el. És ez jó. Iszonyatosan fárasztó és megerőltető volt, ráadásul lesz még egy kör néhány hónap múlva, de jó. Örülök a változásnak. 

Ezen kívül, pontot tettem egy olyan betegség végére, amit több mint egy éven át kínzott, a megoldás persze nem a gyógyszerekben, hanem a teljesen átszabott és szuper egészségesre formált diétában volt. Erről feltétlenül szeretnék nektek írni, vagy magamnak, vagy valami. Sokat tanultam. Nem eget rengető, világmegváltó dolgokat, de nekem az életkedvemet adta vissza, hogy végre jól vagyok.

Jól vagyok, remélem ti is jól vagytok.

Cheers az új kezdetre!

Love

-Bea

Instamix

Nem gondolom, hogy nagyon magyarázni kellene a bizonyítványomat, mégis úgy érzem, hogy ezt a bejegyzést meg kell írom, hogy visszatérjek a rendes kerékvágásba. Nem feltétlenül csak a blogolás szempontjából, hanem úgy általában mindennel kapcsolatban. Most valahogy ahhoz van kedvem, hogy megosszam veletek mivel foglalkoztam mostanság.  Kicsit személyesebb bejegyzés következik.

Az egész olyan szépen kezdődött. Haverok, pia, ilyesmi. Imádom a Cosmopolitan koktélt, a másikat meg Samanthanak hívják, úgy néz ki mint a mocsár, de eszméletlen finom. Elmentem bulizni, iszonyat meleg volt a klubban, muszáj volt kimenni felfrissülni, ennek az lett a vége természetesen, hogy megfáztam, de nagyon.

Nagyon beteg lettem, még sminkelni, körmöt festeni sem volt energiám:

 Ezekkel sminkeltem, amikor mégis volt. A Max Factor új spiráljától nem vagyok elájulva, az első lépés a False lash effect keféjét kapta, ami messze a legrosszabb, legkényelmetlenebb Max Factor kefe ever.

Végre használtam a tavaly év végén vett H & M fehér-arany glitter fedőlakkot: LOVE!! 

A múlt héten és ezen a héten összesen ennyit sminkeltem és ennyit festettem a körmeimet. Ami, KATASZTRÓFA!!!

Annyi jó van a betegségben, hogy van időm itthon pihenni, a kutyámmal elválaszthatatlan páros alkotunk, most is itt alszik az ágyamban, én meg a földön gubbasztok....

Az is jó, hogy lehet fini házi kajákat enni...

Idei első eper....nem volt finom:-P!

Curros!

Hétvégén, otthon mindig tojás reggelire!

Vega curry!

Ami, nagyon rossz a betegségben:

Az antibiotikumoktól kipattogott az arcom, pedig sosem szokott. Áh! Borzasztó. Nagyon rossz lehet, ha valakinek minden nap a pattanásos bőrrel kell küzdenie, nekem is voltak középiskolás koromban, egyáltalán nem hiányoztak. (Középiskolás koromban úgy éreztem, akármit teszek nem akarnak elmúlni, szerencsére kinőttem a kis rohadékokat, kitartást mindenkinek, akinek még nem múltak el!!)

Egyéb rossz dolgok:

Nincs Fruccola!

 Nincs későesti, mindjárt elalszom, de a sminkem kitartott egész nap selfie.

 Nincs edzőterem. Egyrészt, mert tényleg nincs itt, másrészt nem kapok levegőt, anélkül meg nehéz...Azt kell mondanom mindenkinek, hogy tényleg az a legnehezebb a mozgásban, a sportolásban, hogy el kell kezdeni. Ha egyszer összeszedtük magunkat, sikerült túl lenni az elkerülhetetlenül fellépő kétségeken pl.: mindenki engem fog nézni;  biztos én leszek a legbénább, a legrondább, a legdagadtabb;  tuti mindenki full Nike, Adidas meg Puma cuccokba nyomul, nekem meg csak egy sima pólóm meg egy béna gatyám van; stb. stb. Ha ezeken túllép az ember és tényleg lemegy az edzőterembe, akkor rájön, hogy nem néz ki senki senkit, más is van legalább olyan béna, mint te, nem kell ezeken aggódni, csak fel kell szállni egy gépre és nyomni. Ennyi. Szerintem, az a legfontosabb, hogy meg kell találni azt a mozgásformát, amit tényleg örömmel csinál az ember, akármi is az, neked az lesz a legegészségesebb. Ha örömmel edz az ember, akkor sokkal kitartóbban lehet csinálni, örömmel megy az ember a következő edzésre. Én, imádom a jogát meg a pilatest, kezdetben jártam pilates órákra, béna voltam, de megszerettem és mosolyogva tudtam végigcsinálni az edzéseket. Szeretek súlyzózni is, meg bicajozni is. Most eléggé hiányzik az edzés, muszáj megvárnom, amíg jobban leszek sajna...

Nincs shoppingolás :-(

Ma végre kicsit jobban vagyok, amit az elfogyasztott szuperfini teának is köszönhetek, fényképeztem párat, így hamarosan új blogbejegyzés jön, ha már időmilliomos lettem... :-)

Bloggertalálkozó és tag és ...

Ha vagyok olyan szerencsés, hogy meghívnak valamilyen rendezvényre, akkor engem mindig annyira magával ragad a hangulat, hogy képtelen vagyok a "munkára" koncentrálni és mindig az a vége, hogy nem készítek semmiről sem képet, utána meg epekedve nézegetem a többiek bőségesen illusztrált beszámolóit :-D Most sem volt ez másként...

Mentségül azt tudom felhozni, hogy a szombat reggel eléggé érdekesen sikerült, mert Dinával beugrottunk a Körömpalotába, ami, így utólag, meg nemcsak utólag, hanem már akkor is, jó nagy csalódás volt. Szép volt az épület, meg volt csomó jól ápolt, csinos csaj, meg nagyon barátságos hangulat is volt, de akciós Halleys comet Orly lakk nem...És képest voltam ezért hajnali ÖTKOR kelni!!

Mivel hamar végeztünk, kényelmesen átballagtunk a Primőr Kft. főhadiszállására. Max Factor, Olay, Essence és Catrice bemutató. 

Kezdésnek Adritól lelkes beszámoló Max Factor Gwyneth-jéről, igen, Gwyneth már a Max Factor Gwyneth-je :-) Egyébként, nekem nemcsak Andi lelkesedése tetszett nagyon, hanem az is, hogy Gwyneth nemcsak egyszerű reklámarca lett a márkának, hanem a múzsája. Ihletet adott a nemzetközi sminkes csapat legjobbjainak, az egész elgondolás nagyon aranyos, főleg a nagyon-nagyon forró olasz srác! Imádtam!! :-) 

Jött az Olay ismertető, majd végül Réka rengeteg kulisszatitkot árult el az Essence és a Catrice termékek beszerzésével, rendelésével, üzletekbe kerülésével kapcsolatban. Remélem, hogy a jövőben könnyebben tudok majd válaszolni a kérdéseitekre a háttérinfóknak köszönhetően.

Gyorsan végigszaladok azon, ami nagyon-nagyon tetszett:
Jó hangulat, szíves vendéglátás, mini tortácskák. Jó hangulat.

Az Essence parfümök, Müllerekben, 999 Ft a 10 ml, a nagyobb kiszerelés 2299 Ft, ez 50 ml. Sajnos, mindegyiknek nagyon jó illata van! A New York citrusos, a Candy Shop hasonlít a Pink Sugarra, a Summer mindenki kedvence volt, egyszerre friss és virágos, magamra fújtam és 7-8 órával később még mindig éreztem.

A Love és a Spring két nagyon friss és tiszta illat, a Girls night out meg, ahogy a nevéből lehet következtetni bulis estékre...Nekem a Summer, a New York és a Spring kellene első körben....meg a Candy Shop ... meg a Love...

Megnézhettük a már üzletekben lévő Cucuba ill. Wild craft kollekciókat, a Wild craft lila szemfestéke... mesés!

Távol áll tőlem a twilight világa, de az Essence mindig olyan jó vámpíros cuccokkal jön ki, hogy még a legmegátalkodottabb vámpírvadász is talál benne valami szépet.

Az a pirosító gyönyörűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűű! Lesz egyébként nyereményjáték, amelyen a teljes kollekciót meg lehet majd nyerni! Szórólapokat keressétek!

Az a lila!

Jelly sandwich körmök: Strawberry flavoured True Blood és Circus confetti.

Nagyon tetszett a körömlakkom:-P Fruh haja, a Bikira lányok, szerintem őket sikerült is zavarba hoznom, mert teljesen átmentem fangirlbe, nagy Bikira fan vagyok! Bocsi lányok, egy élmény volt látni titeket outfit of the day-t fotózni. :-)

Alig várom már, hogy kipróbálhassam az új Max Factor alapozót, meg az új szupertartós, applikátoros tust.

Nagy öröm volt Adrit bevetés közben látni, ez a szemhangsúlyos smink már Gwyneth ihletésű és gyönyörű!

Makány Márta ruci, szájhangsúlyos smink készülőben.

Középen a Max Factor Face finity all day fawless 3 in 1 foundation, amit szerintem pont az én bőrömre találtak ki, egész napos könnyű viselet, nem tűnik el az arcról, mattít...remélem tényleg így van!

Sajnos, várnom kell a szépségek tesztelésével egyelőre, mert, allergiás reakció következtében nem sminkelhetek pár napig. Nem lehetek 100%-ig biztos, hogy mitől jött ki, de mivel egyetlen-egy új terméket használtam, így kb. 99%, hogy az Olay sminkeltávolítója a ludas a dologban, így az kuka, nem merem még egyszer használni, mert csak ez az egy pár szemem van, még kell egy pár évig. Ez az egy negatívum.... meg a hajnali kelés, de megérte. :-)

Bloggertalálkozó tag:

Én még soha ...nem hordtam műkörmöt. (Beauty témánál maradva)
Azt szeretem a blogolásban ..., hogy magamat is meglepve kitartóan írom már két éve. Azt is szeretem, hogy megtanultam annyira sminkelni, hogy vannak, akik tőlem kérnem tanácsot és elkészíthettem az egyik legjobb barátnőm esküvői sminkjét, ami a fotók miatt örök emlék.

Jól érzem magam, amikor ... látok valami szépet.

Első sminkcuccomat ... nem szerettem, görögdinnyés szájfény, folyt mindenhová. Az első sminkcucc, amit tényleg szerettem, az a Bubble Bubble lakk volt, az Essence Into the Ocean trendkiadásból.

A legviccesebb eset, ami velem drogériában történt ...az volt, amikor a biztonsági őr belepirult abba, hogy 5 perc tampon nézegetés után átmentem az óvszereket szemrevételezni. (Direkt kicseszésből, muszáj volt).

Ha három főt vendégül láthatnék egy vacsorára ... 3+1 fő legjobb barátnő, mert alig tudunk találkozni illetve borzasztóan visszahúzódó tudok lenni idegen emberek társaságában, tök kínos lenne.

Ha valaki rólam készítene egy filmet, az én szerepemet ... passz.

A blog a nevét arról kapta ...makeup: smink, and stuff: és minden egyéb, amit lekívánok írni.

A vörös rúzs ... még keresem az igazit.

A divattal az a legnagyobb baj ... , hogy vannak olyan emberek, akik ennek alapján ítélik meg a másikat.

Ami nélkül nem megyek el sehová ... Clean and Clear mattító film, aktuális rúzs, kompakt púder, pénztárca.

Számomra a stílus ... minden olyan dolognak az összessége, amivel jelezni akarok bármit a körülöttem élőknek.

Tag: általános iskola meg gimi

 Tündinél láttam ezt a tag-et és szerintem tök vicces :-)

1. Milyen irodalom tételt húztál az érettségin? Móricz Zsigmond novellái
2. Ennek hány éve is?
Ezer ...ha jól emlékszem
3. Emlékszel az ofőd nevére?
Ildi néni (ez nem biztos), Erika néni, Nem emlékszem, Bencsóka, Nem emlékszem és még egy csomó nem emlékszem
4. OKTV?
Egészségedre!
5. Milyen szakkörbe jártál?
Általánosban énekkar, utána örültem, hogy bejártam.
6. Mi volt az első saját kazettád/CD-d?
Azt hiszem apukámnak mondtam, hogy vegyen U2 kazettát, de nem tudtam megmondani melyiket szeretném, erre megvette az összeset, amit talált :-) De gyanítom, hogy vmi másolt kazetta volt az első ..CDből meg Tom Novy: I Rock.
7. Mi és mikor volt a legelső könyv (nem kötelező) amit olvastál?
Imádtam olvasni, Verne nagy kedvencem volt kiskoromban.
8. Mi volt a legmaradandóbb emléked egy osztálykirándulásról?

Általános iskola, már vmikor a vége felé. Eltévedtünk, mert előre mentünk és nem vártuk be azokat, akik tudták, hogy hova kellene menni. Túlmentünk az erdészházon, (ahol a szállásunk volt) de nagyon. Majdnem szomjan haltunk, majdnem éhen haltunk, az egyik lány apukája már értesítette az erdészeket, hogy eltévedtünk, ha jól emlékszem helikopterrel akartak bennünket keresni. De, még ez előtt valahogy megtaláltuk az erdészházat. Éjjel nem aludtunk, mert vmelyik osztálytársam kitalálta, hogy baltás gyilkos van az erdőben. Aki aludt, az fejszével a párnája alatt, a lányok meg hármasával jártak ki a budira, közben sikítoztak. Ennek az lett a következménye, hogy másnap hajnalban az ofő felkeltette a teljes társaságot és indultunk haza, utána soha többet nem mehettünk többnapos kirándulásra LOL. Pl a Városligetbe kirándultunk a következő évben:-D

9. Milyen fakultációra jártál?
Középiskola matek.
10. Előfordult, hogy kirúgtak valamelyik suliból?
Nem. De, így is 4 középiskolát fogyasztottam el, mire leérettségiztem.
11. Ki volt a nagy ő?
Fúú nemtom, nagy ő nem volt, csak fellángolások.
12. A leggázabb poszter a szobád falán?
Asszem, volt egy rózsaszín rajzolt cica, egy csomó szívecskével, meg rózsaszín szivárvánnyal....

Kreatív blogger díj

Sziszinek nagyon köszönöm :-)

10 érdekes-furcsa-stb dolog rólam:

1. Kiskorom óta Indiana Jones a példaképem.

2. Olyan 6-7 évesen jelentettem ki először, hogy főiskolára vagy egyetemre akarok járni.

3. Rettentően idegesít, ha vki piszkálja a körmeit, vagy a körömágyát.

4. Fóbiásan félek a lépcsőktől, ezt nem úgy kell elképzelni, hogy ha meglátok egy lépcsőt sikítva elrohanok, "csak" annyi, hogy nekem nagyon komoly kihívás végigmenni egy lépcső. Lefelé rosszabb, mint felfelé, középen menni meg nem tudok, csak a szélén. Ezt egy ideig próbáltam titkolni, de mióta vki mondta, hogy van egy másik ismerőse, aki hasonló gondokkal küzd, azóta tudom, hogy nem vagyok egyedül és ez tök jó. Ha a barinőim nincsennek velem, eszembe sem jutott volna felmászni a Ferde toronyba :-P

5. Kb. egy hajszál választ el attól, hogy vakon tudjak gépelni.

6. Van egy csomó megérzésem a jövőre vonatkozóan, próbálok hallgatni rájuk, mert mindig nagyon megbánom, ha nem. Nem írok példákat, mert rengeteg van. :-) Tényleg rengeteg, sok ismerősöm szerint boszorkány voltam valamelyik előző életemben. Egy kártyajóslással (is) foglalkozó ismerősöm szerint "érzékeny" vagyok a természet felettire.

7. Hallás után tanultam meg annyira németül, hogy minden értek, az egyszerűbb kérdésekre tudok németül válaszolni. A bonyolultakra meg angolul :-P:-D Egész pontosan a Buffy-t nézem a Pro7 német nyelvű csatornán. :-)

8. Angolul szeretek filmeket és sorozatokat nézni. Pl.: Supernatural, Dexter, True Blood, Friday Night Lights

9. Régebben rengeteget néztem hokit a tv-ben, de ez megszűnt mióta a kedvenc játékosom visszavonult és a kedvenc csapatom is tök béna. :-(

10. Nem jártam óvodába, ezért iskola előkészítőbe kellett mennem. Innen eredhet az olvashatatlan kézírásom, mert először bal kézzel fogtam meg a ceruzát, de rámszóltak, hogy "Mit csinálsz? A másik kezedbe KELL fogni!"

Remélem, annyira azért nem volt furcsa, hogy ezentúl foghagyma fűzérrel a nyakatokban olvassátok majd a blogomat, vagy előtte ördögűzitek a laptopot vagy vmi :-D
5 emberkének kell tovább adni:
Citromhab
Sophie
Carmenesque
Dinamo
Rami

Februári kedvenc: Maybelline Dream matte mousse

1.) Ne haragudjon meg senki, mert mostanában hanyagolom a blogot, de annyi minden jött össze munka és magánélet szempontjából is, hogy túl sok.
De remélem ennél már csak jobb jön :-)

2.) Tudom, hogy késésben vagyok ezzel a posttal is, de úgy érzem, muszáj megírni.

3.) A Maybelline ugye nem állatkísérlet mentes márka, de ezt a terméket a húgomtól kaptam, mert ő utálta és nem használta.

Íme a delikvens:
Maybelline- Dream matte mousse


Én egyáltalán nem használok Maybelline termékeket, és nincs is Maybelline ezen kívül a sminkcuccaim között, így az árról csak annyit, hogy olyan 3-4000 forint körül van. Ami szerintem, ahhoz képest, hogy ez egy drogériás márka elég drága.
Mivel eléggé problémás a bőröm, mármint nagyon olajos sajnos, így állandóan alapozó vadászaton vagyok. Mindig azt a bizonyos matt, de természetes hatású alapozót kerestem, amit eddig nem nagyon találtam meg.
A Dream matte mousse tökéletesen megfelel a matt, de természetes követelménynek.
Amikor megszárad, akkor teljesen mattra szárad meg! Ez nagy szó, mert sok hosszan tartó matt hatást ígérő alapozó nem mattra szárad meg, valamilyen fedőpúdert kell alkalmazni ennek eléréséhez. De a DMM-nál nem!!
Egyáltalán nem lehet érezni az arcon, annak ellenére, hogy közepes fedő hatással rendelkezik, nagyon kellemes viselet.
Nem ül meg a pórusokban, így nem fog újabb és újabb pattanásokat, mitesszereket okozni.

Nagy hátránya viszont, hogy nem nevezném igazán tartósnak. Egy 12 órás napot nem bír ki, olyan 6-8 óra a "kihordási ideje".
Száraz bőrre nem ajánlom, a húgomnak ezért nem működött. Ha valakinek kombinált a bőre, és az orcákon nagyon száraz, akkor vmilyen jó hidratáló főlé használja, mert a kiszáradt részeken foltos lesz a bőre.
Összességében: olajos bőrre ez egy nagyon jó alapozó, bárcsak állatkísérlet mentes lenne!!