Könyvek, amiket mostanában (nem) olvastam, személyes és rengeteg betű!

Annyira örülök, hogy a főiskolás éveket követően, egy jó hosszú pihenő után ismét könyvtári tag vagyok! Éljen a Szabó Ervin Központi Könyvtár!! De tényleg... amellett, hogy gyönyörű szép az épület, hipermodern a rendszer, a város egyik legjobb helye. Nyugi van, meleg van, kényelmesek a székek, komolyan, szerintem túl kényelmesek is, mert mindig van egy-két megfáradt utazó, aki ott piheni ki magát. :-) Nincs menekültszálló jellege, csak olyan, mint egy oázis a város néha őrjöngő sivatagában.
Nézzük, miket olvastam az elmúlt hetekben. Kezdem kettővel, amit nem olvastam. Philip K. Dick: Valis és Kamera által homályosan. A Valist, egyszer ki fogom olvasni, akkor, amikor elkap a kapuzárási pánik és úgy fogom érezni, hogy újra kell értelmeznem a világgal, Istennel való kapcsolatomat. Egyelőre nagyon nem érzem így, jól elvagyok a saját kis hitemmel, nem vagyok vallásos, csak megteremtettem a saját szabályaimat, köztem és A Felsőbb Hatalom (Isten, Gaia, whatever) közt. Ebbe most nem megyek bele mélyebben. Mondjuk rohadtul szeretem, hogy egy templomtól alig 100 méterre lakom, olyan megnyugtató valamiért.

A Kamera által homályosant, azért nem tudtam elolvasni, mert láttam a filmet és túl mély benyomást gyakorolt rám. Imádtam, oda voltam érte, megnéztem ötször egymás után. Szóval, teljesen kivoltam tőle. Nagyon. Keanu Reeves alakítja Bob Arctort, zseniálisan. A monológ jelenet a filmben olyan átütő erejű, szinte hipnotikus, hogy nem lehet csak egyszer megnézni....és a könyvben meg blah! Csalódás. Le kellett tennem. Majd, ha kipihentem a filmet.

Mi az, amit elolvastam? Stephen King baby!!! Én annyira, de annyira boldog vagyok attól, hogy az egyik legzseniálisabb kortárs író, nemcsak zseniális, hanem hihetetlenül termékeny is. Fú, de utálnám, hogy 5-6 évet kellene várni a könyvei között. Fú, de nagyon utálnám! Még a kevésbé ismert könyvei pl.: Tom Gordon, segíts! , Duma Key vagy Lisey története is zseniálisak. Mindhármat elolvastam, kevesebb, mint egy hét alatt. YES TO BOOKS! YES TO READING!! Nem írnám le, hogy miről szólnak a könyvek. Vagy csak röviden. Tom Gordon, segíts!: egy kislány elhagyja a családját egy erdő közepén, inkább direkt, mint nem.  Egyedül illetve Tom Gordon Red Sox játékos társaságában vészeli át a hazavezető utat, vagy nem? Utolsó pillanatig kell szegény Trisha McFarlandért izgulni. Én elhittem, hogyha Tom Gordon nyer a Yankees ellen, akkor Trisha is kikeveredik a bajból.  Duma Key: ez a regény, az újrakezdésről szól. Arról, hogy sosem késő megvalósítani az álmainkat, még azokat sem, amelyekre sosem gondoltunk igazán. Persze, mindennek ára van és King világában, sokszor csúnyán deficites lesz a vége. Lisey története: ez szerintem King egyik legszemélyesebb története, az írásról és az íráshoz kapcsolódó, néha egészen sötét fantáziáról szól. Meg a holtig tartó szerelemről is. Nagyon romantikus ... a maga kicsit elmebeteg módján.

A végére hagytam Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában - Albertine nincs többé. Ebbe elég rendesen beletört a bicskám, ennek több oka is volt. Egyrészt nem kenyerem a szerelemben a taktikázás, agybajt tudok kapni tőle pontosan. Azt írja a lány, hogy veled maradtam volna, ha mondod, hogy maradjak veled. Erre azt írja a fiú, hogy vettem volna neked autót, bármit, amire vágytál volna, ha velem maradsz, még jó, hogy nem maradtál velem. Mindeközben arról álmodik a fiú, hogy a lány visszajön hozzá!!!  Ne, ne, ne!!!  Nem tudtam a szereplőkkel azonosulni. Elfáradt a szemem az oldalnyi hosszúságú mondatoktól. Meg valahogy úgy éreztem, hogy Proust olyan dolgokat mond ki iszonyatosan körülményesen, amire már minden létező ember gondolt. Én is tudok egy csomót és rengeteg jár most is a fejemben....

Például, hogy el kell engedni, sokszor, sok mindent, ötleteket, eszméket és embereket is. Én, pár hete irtózatosan nagyot csalódtam 2 emberben, akiket a barátaimnak hittem. Még mindig fáj és rengeteget kattogok rajta. Iszonyatosan igazságtalannak érzem, ezért nem tudom egyszerűen lezárni magamban. Nekem mindig fel kell emelnem a szavamat az igazságtalanság ellen, és mennyiszer kicsesztem már magammal emiatt. De, nem bírom ki, hogy ne szóljak. Megtagadnám minden porcikámat, ha így tennék. Egyrészt jól megmondogatnám a magamét, amivel ténylegesen örökre vége lenne a barátságnak, visszavonhatatlanul. Másrészt, meg nem értem mi a francot akarok én olyan emberektől, akik szánt szándékkal bántottak!!??? Komolyan nem értem. Azt hiszem, hogyha alkalmam nyílik, akkor csak elfogom mondani, ami a szívemet nyomja, mert nekem jobb lesz és tudom, érzem, hogy ebből a kapcsolatból már úgysem lesz SOHA olyan barátság, amibe érdemes energiát és időt fektetni. Ez a legnagyobb bajom, most hogy kiírom magamból tudom, ha elmondanám azt, ami még így hetek múlva is bassza a csőrömet, akkor véget tudnék vetni a kattogásnak.

Kösz blog, hogy elbírod még ezt is. Köszi Neked, ha elolvastad.