2014. november 18., kedd

Vége :-)

Ma este a vonaton ülve döntöttem el, hogy sok nyűglődés után befejezem ennek a blognak az írását. Mert, már semmit nem tud adni nekem, semmit nem tudok adni, nem akarok adni. Imádok sminkelni, imádok körmöt festeni. Igen, én az a lány vagyok, aki kutyasétáltatáshoz is sminkel, meg háromszor átfesti a körmeit, mert nem jön a feeling, hogy mi lenne az igazi. Imádok másokat sminkelni, meg találkozni olyan fanatikusokkal, mint én magam vagyok. Akik fejből tudják, mi is annak a nagyon jó piros színű Max Factor lakknak a neve?#.. Szóval, nem szűnt meg a szerelem, minden nap az életem része, de nem akarok időt áldozni a blog írására. Nem látom értelmét. Úgy érzem, hogy kimaxoltam a lehetőségeimet itt.
Sok mindenben segített a blog. Az irtózatosan introvertált kis személyiségemnek igazi tréning volt. Sokkal nyitottabb lettem az új emberek felé.  És olyan jól tudott esni egy-egy kedves email Tőletek, meg egy-egy komment. Tök jó volt. Köszönöm szépen!! Külön köszönöm azoknak, akik a kezdetek óta követtek és olvasták ezt a kis próbálkozásomat. A kezdetek óta rengeteget fejlődtem. Ezt, minden nagyképűség nélkül mondhatom. Tényleg. Lapozzatok vissza. Tök cuki kezdő voltam. :-)
Egyedül azt sajnálom, de azt sem nagyon, hogy az írásaimban nem feltétlenül tudtam megmutatni a gyönyörűséges kis személyiségemet :-D Sokszor nem megy át a humor, vagy nem úgy megy át írott formában. Ezt tényleg sajnálom. Viszont nagyon örülök, hogy nagyon sok olvasómmal és rengeteg bloggerrel találkoztam IRL. Ezek voltak a kedvenc pillanataim.
Tervek a jövőre nézve. Mivel, rájöttem, hogy szeretek írni és ha nincsenek ott a korlátok, hogy le kell írni, hogy milyen a körömlakk ecsete, meg hogy mennyire tartós vagy jól használható, akkor csak úgy szárnyal a képzeletem, meg a kis ujjacskáim is fénysebességgel járnak a klaviatúrán. Szóval, azt tervezem, hogy írok magamnak egy online naplót. Azt, hogy valaki olvashatja e majd, meglátom.

Mindenkinek nagyon köszönöm, hogy olvasott. 

#peace
#redpassion egyébként :-)

9 megjegyzés:

  1. Egyfelől nagyon sajnálom, hogy végül így döntöttél, de tudom, hogy régóta gondolkodtál ezen, így biztos megkönnyebbülést is érzel, hogy végre meglépted ezt. Én rettentően örülnék, ha lehetne olvasni az online naplódat, biztos vagyok benne, hogy feldobnád a napjaimat. ;)

    VálaszTörlés
  2. Csajok, hát mi van a levegőben??? Netti volt az első sokk és most Te...nagyon nem örülök ennek a döntésnek, de igen, sajnos tudtam, hogy már egy ideje pörgeted ezt a dolgot, szóval automatikus hozzáférést szeretnék kérni majd ehhez a netes naplóhoz :P
    Pusza: Reni

    VálaszTörlés
  3. Én is sajnálom, de megértem a döntést. Van az úgy, hogy egy dologgal kapcsolatban nincsen már tovább...
    BTW én is szívesen olvasnám azt a bizonyos naplót, ha lehetséges. És abban biztos lehetsz, hogy ha nyilvánossá teszed, akkor jó páran olvassuk majd, nem Te lennél az első, aki után mennek az olvasói miután más témában kezdett írni. ;)

    VálaszTörlés
  4. Hát hiányozni fogsz, te voltál az egyik első akit rendszeresen kezdtem olvasni. :( Ha esetleg visszatérne a kedved, nagyon szívesen olvasnálak, mindig olyan jó kis dolgokra csábltam el miattad. :)

    VálaszTörlés
  5. Sajnálom, hogy itt hagysz minket. :-/ Én is szívesen olvasnék tőled. :)

    VálaszTörlés
  6. Sajnálom, h így döntöttél, de megértelek. Örülök, h megismerhettelek és jót mókáztunk 1-2 találkozón! ^^ Én is szívesen olvasnék majd a későbbiekben is tőled/felőled. ;)

    VálaszTörlés
  7. Hát bevallom én is meglepődtem, mikor olvastam, valahogy nem számítottam ilyen lépésre, de megértem, ha most soknak érzed mindezt. Azért mi visszavárunk, vagy legalábbis valamilyen formában szeretnénk még olvasni tőled.

    VálaszTörlés
  8. Szerintem én a kezdetektől követlek, legalább is olyan érzésem van mintha ezer éve ismernélek :) Sajnálom, de megértem a döntésed ...

    VálaszTörlés
  9. Sajnálom, hogy így döntöttél, de meg tudlak érteni. Aztán a találkozóinkra tessék ám eljönni ettől függetlenül :-)

    VálaszTörlés